Ugrás a tartalomhoz

„STS–69” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Lajos52 (vitalap | szerkesztései)
a 1995 az űrkutatásban kategória hozzáadva (a HotCattel)
 
(15 közbenső módosítás, amit 9 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
20. sor: 20. sor:
}}
}}
Az '''STS–69''' jelű küldetés az [[Space Shuttle|amerikai űrrepülőgép-program]] 71., a [[Endeavour űrrepülőgép]] 9. repülése.
Az '''STS–69''' jelű küldetés az [[Space Shuttle|amerikai űrrepülőgép-program]] 71., a [[Endeavour űrrepülőgép]] 9. repülése.

==Küldetés==
A tíznapos repülés célja operatív (gyakorlatias, hatékony) űrszolgálat teljesítése.


==Jellemzői==
==Jellemzői==
A beépített [[Kanada|kanadai]] [[Canadarm]] (RMS) manipulátor kart 50 méter kinyúlást biztosított (műholdak indítás/elfogása, külső munkák [kutatás, szerelések], hővédőpajzs külső ellenőrzése) a műszaki szolgálat teljesítéséhez.
A beépített [[kanada]]i [[Canadarm]] (RMS) manipulátorkar 50 méter kinyúlást biztosított (műholdak indítás/elfogása, külső munkák [kutatás, szerelések], hővédőpajzs külső ellenőrzése) a műszaki szolgálat teljesítéséhez.


==== Első nap====
=== Első nap===
Eredetileg [[1995]]. [[augusztus 5.|augusztus 5-én]] indult volna, de a szilárd hajtóanyagú rakéták vizsgálata miatt elhalasztották az indítást, az O-gyűrű problémája miatt. Roncsolásmentes vizsgálatnak alávetve (NDE) megállapították, hogy légbuborékok keletkeztek az anyagban, ami veszélyeztette a küldetések sikerét. [[Augusztus 31.|Augusztus 31-én]] indult volna, de három üzemanyagcella túlmelegedése miatt újból halasztásra került sor. [[Szeptember 7.|Szeptember 7-én]] a szilárd hajtóanyagú [[Space Shuttle|gyorsítórakéták]], Solid Rocket Booster(SRB) segítségével [[Florida|Floridából]], a [[Cape Canaveral]] (KSC) [[Kennedy Űrközpont]]ból, a [[LC–39|LC39–A]] (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Az orbitális pályája {{szám|91.4}} perces, {{szám|28.4}} fokos [[inklináció|hajlásszögű]], [[ellipszis (görbe)|elliptikus pálya]] [[apszispont|perigeum]]a {{szám|321}} kilométer, az [[apszispont|apogeum]]a {{szám|321}} kilométer volt. Felszálló tömeg indításkor {{szám|116486}} kilogramm, leszálló tömeg {{szám|99737}} kilogramm. Szállított hasznos teher {{szám|11499}} kilogramm.
Eredetileg [[1995]]. [[augusztus 5.|augusztus 5-én]] indult volna, de a szilárd hajtóanyagú rakéták vizsgálata miatt elhalasztották az indítást, az O-gyűrű problémája miatt. Roncsolásmentes vizsgálatnak alávetve (NDE) megállapították, hogy légbuborékok keletkeztek az anyagban, ami veszélyeztette a küldetések sikerét. [[Augusztus 31.|Augusztus 31-én]] indult volna, de három üzemanyagcella túlmelegedése miatt újból halasztásra került sor. [[Szeptember 7.|Szeptember 7-én]] a szilárd hajtóanyagú [[Space Shuttle|gyorsítórakéták]], Solid Rocket Booster(SRB) segítségével [[Florida|Floridából]], a [[Cape Canaveral]] (KSC) [[Kennedy Űrközpont]]ból, a [[LC–39|LC39–A]] (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Orbitális pályája {{szám|91.4}} perces, {{szám|28.4}} fokos [[inklináció|hajlásszögű]], [[ellipszis (görbe)|elliptikus pálya]]-[[apszispont|perigeuma]] {{szám|321}} kilométer, [[apszispont|apogeuma]] {{szám|321}} kilométer volt. Felszálló tömeg indításkor {{szám|116486}} kilogramm, leszálló tömeg {{szám|99737}} kilogramm. Szállított hasznos teher {{szám|11499}} kilogramm.


==Hasznos teher==
==Hasznos teher==
# International Extreme Ultraviolet Hitchhiker (IEH–1) – a világűr ultraibolya vizsgálata, extrém ultraibolya (EUV) vizsgálatok a [[Jupiter]] [[Ió (hold)|Io]] holdja irányába.
# International Extreme Ultraviolet Hitchhiker (IEH–1) – a világűr ultraibolya vizsgálata, extrém ultraibolya (EUV) vizsgálatok a [[Jupiter]] [[Ió (hold)|Io]] holdja irányába.
# Consortium for Materials Development in Space Complex Autonomous Payload (CONCAP IV-03) – kristálynövesztés, filmréteg előállítása a [[Sávszélesség|fotonikai]] ipar érdekében. A kristályok 45 vékony réteget állítottak elő.
# Consortium for Materials Development in Space Complex Autonomous Payload (CONCAP IV-03) – kristálynövesztés, filmréteg előállítása a [[Sávszélesség|fotonikai]] ipar részére. A kristályok 45 vékony réteget állítottak elő.
# Get Away Special (GAS) – folyadékok vizsgálata, tűzvizsgálat [[mikrogravitáció]]s környezetben.
# Get Away Special (GAS) – folyadékok vizsgálata, tűzvizsgálat [[mikrogravitáció]]s környezetben.
# Shuttle GLO Experiment (GLO-3) – a NASA közös programja a [[Föld]] [[termoszféra]] rétegének vizsgálata (itt végzi szolgálatát a [[Space Shuttle]]), a ''fény'' jelenségének kutatása.
# Shuttle GLO Experiment (GLO-3) – a NASA közös programja a [[Föld]] [[termoszféra]]-rétegének vizsgálata (itt végzi szolgálatát a [[Space Shuttle]]), a ''fény'' jelenségének kutatása.
# Electrolysis Performance Improvement Concept Study (EPICS) – [[Elektrolízis]] vizsgálatok a súlytalanságban (oxigén, hidrogén előállítás).
# Electrolysis Performance Improvement Concept Study (EPICS) – [[Elektrolízis]]-vizsgálatok a súlytalanságban (oxigén, hidrogén előállítása).
# National Institutes of Health- Cells-4 (NIH-C4) – Biológiai kísérletek a csont- és izomvesztés vizsgálatára (orvos biológia, bioprocessing és biotechnológia, mezőgazdasági biológia).
# National Institutes of Health- Cells-4 (NIH-C4) – Biológiai kísérletek a csont- és izomvesztés vizsgálatára (orvos biológia, bioprocessing és biotechnológia, mezőgazdasági biológia).
# Thermal Energy Storage (TES-2) – hőenergia tárolási kísérletek lítium -fluorid, kalcium-fluorid [[Eutektikum|több komponens]] alkalmazásával.
# Thermal Energy Storage (TES-2) – hőenergia-tárolási kísérletek lítium-fluorid, kalcium-fluorid, [[Eutektikum|több komponens]] alkalmazásával.


=== WSF–2===
=== WSF–2===
Tudományos űreszköz, gyártotta a ''Space Industries'', üzemeltette a ''Space Vacuum Epitaxy Center.'' Egy részében eredményes kísérletet végeztek az [[STS–60|WSF]] platformmal, az [[STS–60]] útja során.
Tudományos űreszköz, gyártotta a ''Space Industries'', üzemeltette a ''Space Vacuum Epitaxy Center.'' Egy részében eredményes kísérletet végeztek az [[STS–60|WSF]] platformmal, az [[STS–60]] útja során.


Megnevezései: WSF–2 (Wake Shield Facility); WSF–2 (1995-048C). Kódszáma: SSC 23669.
Megnevezései: WSF–2 (Wake Shield Facility); WSF–2 (1995-048C). Kódszáma: SSC 23669.


Az orbitális egység pályája {{szám|92.58}} perces, {{szám|28.43}} fokos [[inklináció|hajlásszögű]], [[ellipszis (görbe)|elliptikus pálya]] [[apszispont|perigeum]]a {{szám|388}} kilométer, az [[apszispont|apogeum]]a {{szám|415}} kilométer volt. Súlya {{szám|3645}}, hasznos tömege {{szám|1683}} kilogramm. Pályastabilitását, kémiai működtetésű hideg gáz fúvókák biztosították. Energiaellátását (60 kW/ó) ezüstcink (kémiai) [[Akkumulátor (energia)|akkumulátor]]rok biztosították. A folyamat végzéséhez kemence, elektronika és videó ellenőrző eszköz is tartozott. A küldetés első napján sikeresen beüzemelték, majd a robotkar segítségével pályairányba emelték. A platform pályairányba állítását követően az űrrepülőgép 48 kilométerre eltávolodott. A 3,7 méter átmérőjű, rozsdamentes acéllemezből készült, csészealj alakú tudományos platformot (zárt laboratórium), mely speciális [[anyag]]tudományi (gallium-arzenid (GaAs) vékony filmréteg és heterostructures [két rétegű kristályos félvezető] anyag előállítása) kísérletek elvégzésére szolgált. A küldetés 8. napján a végrehajtott űrséta alatt visszanyerték, a raktérbe rögzítették, visszaszállították Földre.
Az orbitális egység pályája {{szám|92.58}} perces, {{szám|28.43}} fokos [[inklináció|hajlásszögű]], [[ellipszis (görbe)|elliptikus pálya]]-[[apszispont|perigeuma]] {{szám|388}} kilométer, [[apszispont|apogeuma]] {{szám|415}} kilométer volt. Súlya {{szám|3645}}, hasznos tömege {{szám|1683}} kilogramm. Pályastabilitását, kémiai működtetésű hideggáz-fúvókák biztosították. Energiaellátását 60 [[Kilowattóra|kWh]] kapacitású ezüst-cink [[Akkumulátor (energiatároló)|akkumulátorok]] biztosították. A folyamat végzéséhez kemence, elektronikai és videóellenőrző eszköz is tartozott. A küldetés első napján sikeresen beüzemelték, majd a robotkar segítségével pályairányba emelték. A platform pályairányba állítását követően az űrrepülőgép 48 kilométerre eltávolodott. A 3,7 méter átmérőjű, rozsdamentes acéllemezből készült, csészealj alakú tudományos platform (zárt laboratórium), mely speciális [[anyag (fizika)|anyag]]tudományi (gallium-arzenid (GaAs) vékony filmréteg és heterostructures [két rétegű kristályos félvezető] anyag előállítása) kísérletek elvégzésére szolgált. A küldetés 8. napján a végrehajtott űrséta alatt visszanyerték, a raktérbe rögzítették, visszaszállították a Földre.


====Űrséták====
====Űrséták====
A WSF platform visszanyerését követően, az űrhajósok különböző szerelési, anyagmozgatási műveleteket teszteltek. Egy elektronikus bilincset (teher fogó eszköz) fejlesztettek ki, hogy a [[Nemzetközi Űrállomás]]ra szállítandó eszközöket, berendezéseket egyszerűbb legyen mozgatni.
A WSF platform visszanyerését követően az űrhajósok különböző szerelési, anyagmozgatási műveleteket teszteltek. Egy elektronikus bilincset (teherfogó eszköz) fejlesztettek ki, hogy a [[Nemzetközi Űrállomás]]ra szállítandó eszközöket, berendezéseket egyszerűbb legyen mozgatni. A [[űrruha|szkafanderen]] végzett módosítások (egyszerűbb szerelési lehetőségek, hőállóság növelése) tesztelését végezték. Gernhardt volt kiképezve a robotkar üzemeltetésére.
A [[űrruha|szkafanderen]] végzett módosítások (egyszerűbb szerelési lehetőségek, hőállóság növelése) tesztelését végezték. Gernhardt volt kiképezve a robotkar üzemeltetésére.


''(zárójelben a dátum és az időtartam)''
''(zárójelben a dátum és az időtartam)''
* '''EVA 1:''' Voss és Gernhardt ([[1995]]. [[szeptember 16.]], 6 óra 46 perc)
* '''EVA 1:''' Voss és Gernhardt ([[1995]]. [[szeptember 16.]], 6 óra 46 perc)


===SPARTAN–201===
====SPARTAN–201====
Többször alkalmazható tudományos [[műhold|űreszköz]], gyártotta és üzemeltette a [[NASA]] ''Goddard Space Flight Center'' (GSFC). A műhold értéke 6 millió USD. Az első példány, a [[STS–51–G|Spartan–1]] (1985 – 048E) az [[STS–51–G]] segítségével végezte feladatát, a második a [[Challenger-katasztrófa]] során megsemmisült. A harmadik [[STS–56|Spartan–2]] (1994 - 059B) az [[STS–56]] küldetésén indul szolgálatra.
Többször alkalmazható tudományos [[műhold|űreszköz]], gyártotta és üzemeltette a [[NASA]] ''Goddard Space Flight Center'' (GSFC). A műhold értéke 6 millió USD. Az első példány, a [[STS–51–G|Spartan–1]] (1985 – 048E) az [[STS–51–G]] segítségével végezte feladatát, a második a [[Challenger-katasztrófa]] során megsemmisült. A harmadik [[STS–56|Spartan–2]] (1994 059B) az [[STS–56]] küldetésén indult szolgálatra.


Megnevezései: Shuttle Pointed Autonomous Research Tool for Astronomy (SPARTAN–201–3); SPARTAN–201–3 (1995-048B). Kódszáma SSC 22668.
Megnevezései: Shuttle Pointed Autonomous Research Tool for Astronomy (SPARTAN–201–3); SPARTAN–201–3 (1995-048B). Kódszáma SSC 22668.


Három tengelyesen stabilizált, a stabilizálást kémiai fúvókák segítették. A küldetés első napján a platformot (zárt laboratórium) kihelyezték a világűrbe. A platform pályairányba állítását követően az űrrepülőgép 37 kilométerre eltávolodott. A műhold az űrrepülőgéptől tíz napig önállóan végezte tudományos mérési tevékenységét. Az összegyűjtött adatok nem továbbították a [[Föld]]re, hanem a fedélzeti memória kapacitás 1010 bit (kb. 3 km szalag) tárolta. A visszanyerést helyzetjelző fények segítették. Üzemideje alatt mérte a [[napszél]] sebességét és vizsgálta a [[Nap|napkoronát]]. Az [[Ulysses űrszonda]] vizsgálati eredményeinek ellenőrzése. Az orbitális egység pályája {{szám|91.99}} perces, {{szám|28.46}} fokos [[inklináció|hajlásszögű]], [[ellipszis (görbe)|elliptikus pálya]] [[apszispont|perigeum]]a {{szám|368}} kilométer, az [[apszispont|apogeum]]a {{szám|379}} kilométer volt. Hasznos tömege {{szám|1288.9}} kilogramm. A platformot az adatok kiértékelése céljából a küldetés végén visszanyerve visszahozták a Földre.
Háromtengelyesen stabilizált, a stabilizálást kémiai fúvókák segítették. A küldetés első napján a platformot (zárt laboratórium) kihelyezték a világűrbe. A platform pályairányba állítását követően az űrrepülőgép 37 kilométerre eltávolodott. A műhold az űrrepülőgéptől távol tíz napig önállóan végezte tudományos mérési tevékenységét. Az összegyűjtött adatokat nem továbbították a [[Föld]]re, hanem a fedélzeti memóriakapacitás, 1010 bit (kb. 3 km szalag) tárolta. A visszanyerést helyzetjelző fények segítették. Üzemideje alatt mérte a [[napszél]] sebességét és vizsgálta a [[nap]]koronát. Az [[Ulysses űrszonda]] vizsgálati eredményeinek ellenőrzését is elvégezte. Az orbitális egység pályája {{szám|91.99}} perces, {{szám|28.46}} fokos [[inklináció|hajlásszögű]], [[ellipszis (görbe)|elliptikus pálya]]-[[apszispont|perigeuma]] {{szám|368}} kilométer, [[apszispont|apogeuma]] {{szám|379}} kilométer volt. Hasznos tömege {{szám|1288.9}} kilogramm. A platformot az adatok kiértékelése céljából a küldetés végén visszanyerve visszahozták a Földre.


====Tizedik nap====
====Tizedik nap====
1995. [[szeptember 18.|szeptember 18-án]] a Kennedy Űrközpontban (KSC), kiinduló bázisán szállt le. Összesen {{szám|10}} napot, {{szám|20}} órát, {{szám|29}} percet és {{szám|56}} másodpercet töltött a világűrben. {{szám|7200000}} kilométert ({{szám|4500000}} mérföldet) repült, {{szám|171}} alkalommal kerülte meg a [[Föld]]et.
1995. [[szeptember 18.|szeptember 18-án]] a Kennedy Űrközpontban (KSC), kiinduló bázisán szállt le. Összesen {{szám|10}} napot, {{szám|20}} órát, {{szám|29}} percet és {{szám|56}} másodpercet töltött a világűrben. {{szám|7200000}} kilométert ({{szám|4500000}} mérföldet) repült, {{szám|171}} alkalommal kerülte meg a [[Föld]]et.


== Személyzet ==
== Személyzet ==
68. sor: 64. sor:
* [[Kenneth Dale Cockrell]] (2), pilóta
* [[Kenneth Dale Cockrell]] (2), pilóta
* [[James Shelton Voss]] (3), küldetésspecialista
* [[James Shelton Voss]] (3), küldetésspecialista
* [[James H. Newman]] (2), küldetésspecialista
* [[James Hansen Newman]] (2), küldetésspecialista
* [[Michael L. Gernhardt]] (1), küldetésspecialista
* [[Michael Landon Gernhardt]] (1), küldetésspecialista


===Visszatérő ISS személyzet===
===Visszatérő ISS személyzet===
80. sor: 76. sor:
== Források ==
== Források ==
{{commonskat|STS-69}}
{{commonskat|STS-69}}
*{{cite web|url=http://www.spacefacts.de/mission/english/sts-69.htm|title=STS–69|accessdate=2013-11-8|publisher=spacefacts.de}}
*{{cite web|url=http://www.spacefacts.de/mission/english/sts-69.htm|title=STS–69|accessdate=2013-11-8|publisher=spacefacts.de|archiveurl=https://web.archive.org/web/20131030060630/http://www.spacefacts.de/mission/english/sts-69.htm|archivedate=2013-10-30}}
*{{cite web|url=http://www.lib.cas.cz/space.40/1957/INDEX1.HTM|title=STS–69|accessdate=2013-11-8|publisher=lib.cas.cz}}
*{{cite web|url=http://www.lib.cas.cz/space.40/1957/INDEX1.HTM|title=STS–69|accessdate=2013-11-8|publisher=lib.cas.cz|archiveurl=https://web.archive.org/web/20131013233213/http://www.lib.cas.cz/space.40/1957/INDEX1.HTM|archivedate=2013-10-13}}
*{{cite web|url=http://www.astronautix.com/flights/sts69.htm|title=STS–69|accessdate=2013-11-8|publisher=astronautix.com}}
*{{cite web|url=http://www.astronautix.com/flights/sts69.htm|title=STS–69|accessdate=2013-11-8|publisher=astronautix.com}}
*{{cite web|url=http://science.ksc.nasa.gov/shuttle/missions/sts-69/mission-sts-69.html|title=STS–69|accessdate=2013-11-8|publisher=ksc.nasa.gov}}
*{{cite web|url=http://science.ksc.nasa.gov/shuttle/missions/sts-69/mission-sts-69.html|title=STS–69|accessdate=2013-11-8|publisher=ksc.nasa.gov|archiveurl=https://web.archive.org/web/20150329042615/http://science.ksc.nasa.gov/shuttle/missions/sts-69/mission-sts-69.html|archivedate=2015-03-29}}
*{{cite web|url=http://www.nss.org/resources/library/shuttlevideos/shuttle71.htm|title=STS–69|accessdate=2013-11-8|publisher=nss.org}}
*{{cite web|url=http://www.nss.org/resources/library/shuttlevideos/shuttle71.htm|title=STS–69|accessdate=2013-11-8|publisher=nss.org|archiveurl=https://web.archive.org/web/20131109072738/http://www.nss.org/resources/library/shuttlevideos/shuttle71.htm|archivedate=2013-11-09}}


{{Portál|Csillagászat||Hadtudomány|-}}
{{Portál|Csillagászat||Hadtudomány|-}}
90. sor: 86. sor:
{{DEFAULTSORT:STS–069}}
{{DEFAULTSORT:STS–069}}
[[Kategória:Space Shuttle-repülések]]
[[Kategória:Space Shuttle-repülések]]
[[Kategória:1995 az űrkutatásban]]

A lap jelenlegi, 2023. november 20., 00:40-kori változata

STS–69
Repülésadatok
ŰrügynökségNASA
ŰrrepülőgépEndeavour
A repülés paraméterei
Start1995. szeptember 7. 15:09:00 UTC
StarthelyCape Canaveral
LC39-A
Keringések száma171
Leszállás
ideje1995. szeptember 18. 11:38:56 UTC
helyeEdwards légitámaszpont
Időtartam10 nap 20 óra 29 perc 56 mp
Megtett távolság7 200 000 km
Előző repülés
Következő repülés
STS–70
STS–73
A Wikimédia Commons tartalmaz STS–69 témájú médiaállományokat.

Az STS–69 jelű küldetés az amerikai űrrepülőgép-program 71., a Endeavour űrrepülőgép 9. repülése.

Jellemzői

[szerkesztés]

A beépített kanadai Canadarm (RMS) manipulátorkar 50 méter kinyúlást biztosított (műholdak indítás/elfogása, külső munkák [kutatás, szerelések], hővédőpajzs külső ellenőrzése) a műszaki szolgálat teljesítéséhez.

Első nap

[szerkesztés]

Eredetileg 1995. augusztus 5-én indult volna, de a szilárd hajtóanyagú rakéták vizsgálata miatt elhalasztották az indítást, az O-gyűrű problémája miatt. Roncsolásmentes vizsgálatnak alávetve (NDE) megállapították, hogy légbuborékok keletkeztek az anyagban, ami veszélyeztette a küldetések sikerét. Augusztus 31-én indult volna, de három üzemanyagcella túlmelegedése miatt újból halasztásra került sor. Szeptember 7-én a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták, Solid Rocket Booster(SRB) segítségével Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC39–A (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Orbitális pályája 91,4 perces, 28,4 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 321 kilométer, apogeuma 321 kilométer volt. Felszálló tömeg indításkor 116 486 kilogramm, leszálló tömeg 99 737 kilogramm. Szállított hasznos teher 11 499 kilogramm.

Hasznos teher

[szerkesztés]
  1. International Extreme Ultraviolet Hitchhiker (IEH–1) – a világűr ultraibolya vizsgálata, extrém ultraibolya (EUV) vizsgálatok a Jupiter Io holdja irányába.
  2. Consortium for Materials Development in Space Complex Autonomous Payload (CONCAP IV-03) – kristálynövesztés, filmréteg előállítása a fotonikai ipar részére. A kristályok 45 vékony réteget állítottak elő.
  3. Get Away Special (GAS) – folyadékok vizsgálata, tűzvizsgálat mikrogravitációs környezetben.
  4. Shuttle GLO Experiment (GLO-3) – a NASA közös programja a Föld termoszféra-rétegének vizsgálata (itt végzi szolgálatát a Space Shuttle), a fény jelenségének kutatása.
  5. Electrolysis Performance Improvement Concept Study (EPICS) – Elektrolízis-vizsgálatok a súlytalanságban (oxigén, hidrogén előállítása).
  6. National Institutes of Health- Cells-4 (NIH-C4) – Biológiai kísérletek a csont- és izomvesztés vizsgálatára (orvos biológia, bioprocessing és biotechnológia, mezőgazdasági biológia).
  7. Thermal Energy Storage (TES-2) – hőenergia-tárolási kísérletek lítium-fluorid, kalcium-fluorid, több komponens alkalmazásával.

WSF–2

[szerkesztés]

Tudományos űreszköz, gyártotta a Space Industries, üzemeltette a Space Vacuum Epitaxy Center. Egy részében eredményes kísérletet végeztek az WSF platformmal, az STS–60 útja során.

Megnevezései: WSF–2 (Wake Shield Facility); WSF–2 (1995-048C). Kódszáma: SSC 23669.

Az orbitális egység pályája 92,58 perces, 28,43 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 388 kilométer, apogeuma 415 kilométer volt. Súlya 3645, hasznos tömege 1683 kilogramm. Pályastabilitását, kémiai működtetésű hideggáz-fúvókák biztosították. Energiaellátását 60 kWh kapacitású ezüst-cink akkumulátorok biztosították. A folyamat végzéséhez kemence, elektronikai és videóellenőrző eszköz is tartozott. A küldetés első napján sikeresen beüzemelték, majd a robotkar segítségével pályairányba emelték. A platform pályairányba állítását követően az űrrepülőgép 48 kilométerre eltávolodott. A 3,7 méter átmérőjű, rozsdamentes acéllemezből készült, csészealj alakú tudományos platform (zárt laboratórium), mely speciális anyagtudományi (gallium-arzenid (GaAs) vékony filmréteg és heterostructures [két rétegű kristályos félvezető] anyag előállítása) kísérletek elvégzésére szolgált. A küldetés 8. napján a végrehajtott űrséta alatt visszanyerték, a raktérbe rögzítették, visszaszállították a Földre.

Űrséták

[szerkesztés]

A WSF platform visszanyerését követően az űrhajósok különböző szerelési, anyagmozgatási műveleteket teszteltek. Egy elektronikus bilincset (teherfogó eszköz) fejlesztettek ki, hogy a Nemzetközi Űrállomásra szállítandó eszközöket, berendezéseket egyszerűbb legyen mozgatni. A szkafanderen végzett módosítások (egyszerűbb szerelési lehetőségek, hőállóság növelése) tesztelését végezték. Gernhardt volt kiképezve a robotkar üzemeltetésére.

(zárójelben a dátum és az időtartam)

SPARTAN–201

[szerkesztés]

Többször alkalmazható tudományos űreszköz, gyártotta és üzemeltette a NASA Goddard Space Flight Center (GSFC). A műhold értéke 6 millió USD. Az első példány, a Spartan–1 (1985 – 048E) az STS–51–G segítségével végezte feladatát, a második a Challenger-katasztrófa során megsemmisült. A harmadik Spartan–2 (1994 – 059B) az STS–56 küldetésén indult szolgálatra.

Megnevezései: Shuttle Pointed Autonomous Research Tool for Astronomy (SPARTAN–201–3); SPARTAN–201–3 (1995-048B). Kódszáma SSC 22668.

Háromtengelyesen stabilizált, a stabilizálást kémiai fúvókák segítették. A küldetés első napján a platformot (zárt laboratórium) kihelyezték a világűrbe. A platform pályairányba állítását követően az űrrepülőgép 37 kilométerre eltávolodott. A műhold az űrrepülőgéptől távol tíz napig önállóan végezte tudományos mérési tevékenységét. Az összegyűjtött adatokat nem továbbították a Földre, hanem a fedélzeti memóriakapacitás, 1010 bit (kb. 3 km szalag) tárolta. A visszanyerést helyzetjelző fények segítették. Üzemideje alatt mérte a napszél sebességét és vizsgálta a napkoronát. Az Ulysses űrszonda vizsgálati eredményeinek ellenőrzését is elvégezte. Az orbitális egység pályája 91,99 perces, 28,46 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 368 kilométer, apogeuma 379 kilométer volt. Hasznos tömege 1288,9 kilogramm. A platformot az adatok kiértékelése céljából a küldetés végén visszanyerve visszahozták a Földre.

Tizedik nap

[szerkesztés]

1995. szeptember 18-án a Kennedy Űrközpontban (KSC), kiinduló bázisán szállt le. Összesen 10 napot, 20 órát, 29 percet és 56 másodpercet töltött a világűrben. 7 200 000 kilométert (4 500 000 mérföldet) repült, 171 alkalommal kerülte meg a Földet.

Személyzet

[szerkesztés]

(zárójelben a repülések száma az STS–69 küldetéssel együtt)

Visszatérő ISS személyzet

[szerkesztés]
  • David M. Walker (4), parancsnok
  • Kenneth Cockrell (2), pilóta
  • James S. Voss (3), küldetésspecialista
  • James H. Newman (2), küldetésspecialista
  • Michael L. Gernhardt (1), küldetésspecialista

Források

[szerkesztés]
Commons:Category:STS-69
A Wikimédia Commons tartalmaz STS–69 témájú médiaállományokat.
  • STS–69. spacefacts.de. [2013. október 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 8.)
  • STS–69. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 8.)
  • STS–69. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. november 8.)
  • STS–69. ksc.nasa.gov. [2015. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 8.)
  • STS–69. nss.org. [2013. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 8.)