Ugrás a tartalomhoz

Adelotus brevis

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Adelotus szócikkből átirányítva)
Adelotus brevis
Az Adelotus brevis nősténye
Az Adelotus brevis nősténye
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Mocsárjáróbéka-félék (Limnodynastidae)
Nem: Adelotus
Ogilby, 1907
Faj: A. brevis
Tudományos név
Adelotus brevis
(Günther, 1863)
Szinonimák
  • Cryptotis brevis Günther, 1863
  • Adelotus brevis — Ogilby, 1907
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Adelotus brevis témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Adelotus brevis témájú médiaállományokat és Adelotus brevis témájú kategóriát.

Az Adelotus brevis a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a mocsárjáróbéka-félék (Limnodynastidae) családjába, azon belül a monotipikus Adelotus nembe tartozó egyetlen faj. Magyar neve, az ausztrál unkabéka forrással nincs megerősítve.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Tudományos nevét a latin adelotus (láthatatlan) és brevis (rövid) szavakból alkották.[1]

Előfordulása

[szerkesztés]

Ausztrália endemikus faja. A kontinens keleti felén a Nagy-Vízválasztó-hegységtől keletre a Csendes-óceánig, a Queensland állam középső részén elterülő Eungella Nemzeti Parktól Új-Dél-Wales északkeleti részéig honos.

Megjelenése

[szerkesztés]

Háta rendszerint barna, de akár olajos színű vagy fekete is lehet, szabálytalan sötétebb mintázat tarkítja; rajta alacsony, hosszanti bőrkinövések, szemölcsök lehetnek. Szemei között általában pillangó alakú mintázat látható.[1] Hasi oldala feltűnő: fekete-fehér márványos mintázatú, ágyéka környékén és hátsó lábain élénkvörös foltokkal. A hímek és a nőstények hasmintázata különbözik. Ujjai hengeresek és nincs köztük úszóhártya.[2]

Az Adelotus brevis Ausztrália egyetlen olyan békafaja, melynél a nőstény kisebb a hímnél. A hímek elérhetik az 5 cm-es hosszúságot, míg a nőstények mérete csak 4 cm. A faj angol neve, a tusked frog (agyaras béka) a megjelenésére utal, mivel alsó állkapcsán egy pár agyarszerű kinövés látható, melyek hossza akár 5 mm is lehet. Az agyarak csak nyitott száj esetén látszanak.

Ez a módosult fogakból álló kinövés az alsó álkapocsból nyúlik ki és zárt száj esetén a felső álkapocsban kialakult barázdába illeszkedik. Az „agyarak” hegyesek és enyhén íveltek, mind a hímeknél mind a nőstényeknél megtalálhatók, bár a hímek esetében nagyobb méretűek.[2]

Megfigyelések szerint a hím egyedek a szarvasokhoz hasonlóan összeakasztják agyarukat, így próbálnak fölényt szerezni a másik felett.[2] A hímeknek testméretükhöz képest aránytalanul nagy fejük van, a nőstények feje arányaiban kisebb. A hímek harcolnak is egymással, ilyenkor a másik fejének alsó részét és a nyakát harapják. Feltehetően az ilyen viselkedés vezetett a nemi kétalakúsághoz, mellyel a harc sikere növekedett.[3]

Életmódja

[szerkesztés]

Élőhelyét gátak, árkok, elárasztott legelők, patakok, szklerofill (száraz levelű) erdők alkotják. A tengerszinttől egészen a magas hegységekig előfordulhat, bár számos hegyi populációja csökkenő méretű, különösen Új-Dél-Wales állam fennsíkjain.

A hímek a folyók és a vizek mentén építenek fészkeket az avarba és a növényzetbe. A nőstényeket szeptembertől decemberig a fészkekből hívják énekükkel. A szaporodás tavasszal és nyáron történik, a nőstények habágyba helyezik a mintegy 600 petét, védve őket a napsütéstől. A peték fehérek, pigmentáció nélküliek. A peték néhány nap alatt kikelnek, kikelésükig a hímek őrzik őket. Az ebihalak jellegtelen barna színűek, 2–3 hónap alatt 3–3,5 cm-esre nőnek, ekkor kezdődik meg az átalakulásuk.[2] A fejlődés átlagosan 71 napig tart.

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

A vörös lista a mérsékelten fenyegetett fajok között tartja nyilván. Populációját erősen veszélyezteti a chytridiomycosis nevű gombás betegség.[2] Az Új-Dél-Wales állam déli fennsíkján élő populáció fenyegetett besorolású, mivel a fennsík többi részéről már eltűnt a faj.[2]

A fajra nézve a városi és a mezőgazdasági fejlődés jelenti a legnagyobb veszélyt, mivel főként ezek okozzák élőhelyének pusztulását. A betelepített fajok, például a ragadozó Gambusia holbrooki halfaj a békafaj további hanyatlását jelentik, a gyomnövények egyes fajai pedig elnyomják az Adelotus brevis természetes környezetét jelentő növényfajokat.[2]

Galéria

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Martyn Robinson (2005) A Field Guide to the Frogs of Australia. Australian Museum and Reed New Holland Publication. ISBN 1876334835
  2. a b c d e f g Tusked frog (Adelotus brevis). EDGE of Existence programme (Evolutionarily Distinct and Globally Endangered species). Zoological Society of London. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 18.)
  3. * Katsirakos & Shine (1997): Sexual dimorphism in the tusked frog, Adelotus brevis (Anura: Myobatrachidae): the roles of natural and sexual selection. Biological Journal of the Linnean Society 60 (1): 39–51. HTML-kivonat

Források

[szerkesztés]