Beruflich Dokumente
Kultur Dokumente
PDF of Des Philosophen Von Sanssouci Samtliche Werke Band 5 Full Chapter Ebook
PDF of Des Philosophen Von Sanssouci Samtliche Werke Band 5 Full Chapter Ebook
https://ebookstep.com/product/des-philosophen-von-sanssouci-
samtliche-werke-band-11/
https://ebookstep.com/product/des-philosophen-von-sanssouci-
samtliche-werke-band-6/
https://ebookstep.com/product/lessings-werke-band-5/
https://ebookstep.com/product/klopstocks-sammtliche-werke-
band-5-messias-band-3/
Des Herrn von Moissy drammatische Werke Teil 3
https://ebookstep.com/product/des-herrn-von-moissy-drammatische-
werke-teil-3/
https://ebookstep.com/product/des-herrn-von-moissy-drammatische-
werke-teil-1/
https://ebookstep.com/product/des-herrn-von-moissy-drammatische-
werke-teil-2/
https://ebookstep.com/product/werke-von-cajus-cornelius-tacitus-
band-1-publius-cornelius-tacitus/
https://ebookstep.com/product/werke-von-cajus-cornelius-tacitus-
band-4-publius-cornelius-tacitus/
© e ô
fámtlitf)«
SB e ï î t
gónfter SSanb.
3î e u ú & « t f e i t.
1 1 fî u p f c t tu
3 5 e 1 1 1 \\,
t e i 31 r » o l & S B e © e r.
i 7 8 7
3 « M i í.
®eite
5 í u f f á f e t>ermtf$fett ü j n & a í » .
ÍSmfe.
% 2
^rjfer Vlbfömtt
fe|en.
X 4 ©e<&#
( 8 )
©elften ba« «Karoblren, bie © u t t e r «ttee
Unorbnungen, fdjarf 6e(lraft.
C H e ß e n t e n « , a n ben SJiacfdjtagen bie ®adj<
ten in ben ©firfern nidit e[>ec ¡unJfjicijt,
als bis bie 2frmee fdjou untec bem ©i--
n>e[)r |M)t.
^ t d j t e n s , t»enn ben ©olbaten Bei jjartefter
© t r ä f e »etjboten » ü b , roSljrenb bes ®Iar<
fd)eö if>re ©liebet obet iljve iDit'ijion j u
«ei'iaiycn.
S U u n t e n s , tvetm m a n alle nSdjtlidje ¡Sltos
fdje m m e i b e t , trofern nidjt m i s t i g e U t /
fachen fte notfyroenbig madjen.
S e h n t e n * , wenn man fdtroarts ^)ufami)>a»
trullen geljn f&fft, tnbeni bie 3 " i a n t i | r l e
burd> ein ©el)6l$ paffict.
E l f t e n « , wenn man an ben 2iuö> unb ®in<
gang eines £)efilee6 Offijiere (teilt, welche
bie ©olbaten roicbcc in i()re ©liebet jit
treten n ö t i g e n .
3 » & I f f e n s , wenn m a n ben ©oibaten forg;
fälttg bie SiiHmitfc^e »er&irgt, bie m a n
¿u t ^ u n ftd> genitfrigt fte&t, ober fic& tue«
nigiten« eine« fd)einbaren 23orn>anbei> 6et
bleut, bei bem gemettten iOiann fcf?meld)eit.
35tei'
( 9 )
©reisefjnten«, wenn man 6eftSnbig 3idj»
barauf giebt, bafi ei ben Gruppen an
n)d)t« 9iot&n>enöigrtn fe<, unb f\t ftett
mit S5rob, ftleifd), Söranntroetn, SMer M.
f. n>. verforgt.
©e(6|t
( II )
alles
<5. X. Safä. t)
3tt>ci=
( 13 )
Sroeitet' Stöftyiuti.
© 5SJenn
( i8 )
35«
( 19 )
©rittet Wdjnitt.
5 8 o n ten üttatfctctiDevn; »on S3icr unb
üÖrantwrtn.
SB j QJtec
( )
SSicrter St&fönitf.
fünfter Si&fömtt.
9?adj;
( 28 )
Sftadjbem mar. ftd) bergeftalt eine altgemeine
Sfece »OH einem fanbe gemadjt I>at, fo mufj
m a n jii einer fpejieflen Äenntnifj ber bartn be»
fuiölicljen Oerter unb ©egenbeti fcfyreiten. Sie»
fe etfotbert, tag man rolfle, n)lt b!e fianb«
^raffen ge&n, role ble Jagen ber © t ä b t e bei
fc^atfen ftnb, unb ob bicfelbeit »ertljeiblgt roer<
fcen f 5 n n e n , »venn man fie nemlidj eintgermaf»
fen befefiigt, ober eb bieg nid)t mfglid) 1(1;
Hon iüelcl)cr © e l t e mr.it fold>e attafiren fattn,
o«f beit S a t t , bajj ( t ^ ter $elnb iljrer bemid)<
ttgt l)ättc, aud) rote viel © a r n l f e n j u iljrer
Sßertljeibigung gehört.
Seci^-
( 32 )
« S e d i e r 2i&f$mtt.
Siebenter 3i&fcfjmtt.
« a
( 36 )
$e&e 2(rmee muß nadj ben O c t e n , î>ie fût
fie tauglich ftnb, In Sdjladjtorbnung g e f M t roew
6cti. «Dîfln »Sfclt bie <piànc ft5r tic Äaunllerte;
î)iee! «6et ift ncd) nidjt genug, benn rocnu biefe
$Màne ntttr taufeub (Sd&rttte lang ifr, unb enupelj
fïc fcegrenjt, fo muß matt fupponiren, büß ber
geinb tn lejtres einige infanterie roerfeit roirb,
«m unter bereit Jener fetne 5?m>alleïle nueber
(teilen ju fônneit. 2tnf feieren gatt muß matt
feine ÎDifpofttton ânbern, unb nn baö <£nbe fei«
«es glrtgels I n f a n t e r i e fefceti, bamtt btefe tot»
6ev bie Nasalierte unterfiägett !6nne.
2ld)ter Si&fcfjmtt,
533 o i i bett g a g e r t r .
Sei-
Another random document with
no related content on Scribd:
mit fog mondani, ha megkapja! A levélben nem volt sem aláirás, sem
dátum.
Azután dolgozunk az erdőben, a legény meg én, beszélgetünk a
magunk kicsinyes dolgairól, jókedvüen csevegünk és jól értjük
egymást. A napok multak, láttam a munka végét közeledni, de volt
egy kis reményem, hogy talán az ur talál számomra valami mást, ha
az erdei munka befejeződött. De ez bizonytalan. Bizonyára megint
utra kell mennem karácsony előtt.
Egy napon megint a postán vagyok. Levelet kaptam.
Lehetetlennek tartom, hogy nekem szóljon, tanácstalanul forgatom.
De a postás már ismer, még egyszer elolvassa és azt mondja, hogy
az én nevem van rajta és mellette a földesur cime. Hirtelen eszembe
ötlik valami és elveszem a levelet. Igen, igen, az enyém,
elfelejtettem… igaz…
És a fülem elkezd csengeni, kisietek az utra, fölbontom a levelet
és olvasom:
„Ne irjon nekem –“
Név nélkül, dátum nélkül, de olyan tisztán és kedvesen. És a
második szó alá van huzva.
Nem tudom, hogy kerültem haza. Emlékszem, leültem egy
távolságjelző kőre és elolvastam a levelet és zsebrevágtam, mire
egy másik kőig mentem és megismételtem ugyanezt. Ne irjon. De
talán mehetnék és személyesen beszélhetnék vele? Ez a kis kedves
papiros és a sietős, finom betük! A kezei tartották ezt a levelet és a
szemei alatt feküdt, rálehelt. És a végén egy gondolatjel volt, ami
egy egész világot jelenthetett.
Hazamentem, átadtam a postát és az erdőbe mentem. Egész idő
alatt álmodoztam és a pajtásom nem tudta megérteni, miért olvasom
el minduntalan a levelet és miért rejtem el megint a pénzem mellé.
Milyen ügyesen csinálta, hogy meg tudott találni! Biztosan a
világosság felé tartotta a boritékot és a bélyegek alatt elolvashatta a
bérlő nevét, egy pillanatra megrázhatta a bájos fejét és a szemeivel
kacsintva igy szólt: A földesurnál dolgozik Hersaetben…
Mikor megint hazakerültünk, estefelé kijött hozzánk az ur és
egyről-másról beszélgetve, megkérdezte:
– Maga azt mondta, hogy Falkenberg kapitánynál dolgozott
Ővrebőben?
– Igen.
– Ugy látom, a kapitány föltalált egy gépet. – Gépet?
– Egy fürészt. A lapokban áll.
Közelebb huzódom. Tán csak nem az én fürészemet találta föl a
kapitány?
– Valami tévedésnek kell lenni – mondom –, mert nem a kapitány
találta föl a fürészt.
– Nem?
– Nem ő. De a fürész nála van.
Elmondok mindent az urnak. Bemegy az ujságért és most már
ketten olvassuk: Uj találmány… Kiküldött tudósitónktól…
Fürészszerkezet, amely nagy jelentőséggel birhat az erdőbirtokosok
számára… A gép a következőképen müködik…
– Tán csak nem mondja, hogy maga találta föl a fürészt?
– De igen, én.
– És a kapitány ellopná? Nohát ez furcsa dolog lesz, rendkivül
furcsa ügy. Istenuccse. Látta valaki, hogy maga dolgozik a
találmányán?
– Igen, a kapitány egész háznépe.
– Istenemre, ez a legnagyszerübb dolog, amit valaha hallottam.
Ellopni a találmányát! És az érte járó pénzt, ami egy millióra is
rughat.
Azt kellett mondanom, hogy nem értem a kapitányt.
– De én értem, nem hiába vagyok hatósági ember. No én már
régen gyanakodtam arra az emberre, hogy a csirkefogó nem olyan
gazdag, mint amilyennek föltünteti magát. Majd küldök neki egy kis
levelet, éntőlem, egy egész rövid levelet. Mi a véleménye. Hahaha,
Istenemre…
De meggondoltam, a földesur nagyon hirtelen ember volt,
lehetséges az is, hogy a kapitány nem volt hibás és az ujságiró volt
vigyázatlan. Megkértem a gazdám, hogy engedjen engem irni.
– És menjen bele abba, hogy felezzen azzal a gazemberrel?
Soha. Az egészet az én kezembe adja. Azonkivül maga nem is tudja
olyan stilusban megirni, mint én.
De olyan sokáig alkudoztam vele, hogy megengedte, hogy az
első levelet én irjam meg, mielőtt beleavatkozik. Papirt megint tőle
kaptam.
De azon az estén nem lett az irásból semmi, a nap olyan
mozgalmas volt számomra, hogy a belsőm még mindig csupa
nyugtalanság volt. Töprengtem és azt gondoltam, hogy az asszony
kedvéért nem irok egyenesen a kapitánynak, mert ez
kellemetlenséget okozhatna neki, ellenben irok egypár szót
Falkenberg pajtásomnak, hogy tartsa szemmel a gépet.
Éjszaka megint meglátogatott a halott, az a szomoru,
ingbeöltözött asszony, amely sohasem hagyott nyugodni a
koporsószeg miatt. Tegnap olyan sokáig dolgozott az agyam, hogy
ezt megfigyelte és ma éjszaka eljött. Borzongó rémülettel látom,
amint besiklik, megáll a padló közepén és a kezét előrenyujtja.
Velem szemben, a másik falnál feküdt az erdei társam az ágyában
és számomra csodálatos megkönnyebbülés volt hallani, hogy ő is
nyöszörögve, nyugtalanul feküdt, és igy ketten voltunk
veszedelemben. Megráztam a fejem, hogy már elástam a szöget
egy békességes helyen és nem tehetem meg mégegyszer. De a
halott csak ott állt. Kértem, hogy bocsásson meg; egyszerre elfog a
méreg, dühös leszek és kijelentem, hogy nem akarok vele tovább
tárgyalni. A szögét csak kölcsönvettem rövid időre, de az már
hónapokkal ezelőtt volt s azóta már megtettem a magamét és
megint elástam… Ekkor elsiklik körülöttem a fejpárnám mögött és
megpróbál mögém kerülni. A felső testemmel kiegyenesedem
magam és egy hatalmasat kiáltok.
– Mi az? – kérdezi a fiu a másik ágyból.
Megdörzsölöm a szemeimet és azt mondom, hogy csak
álmodtam.
– Ki volt itt? – kérdi a fiu.
– Nem tudom. Volt itt valaki?
– Láttam valakit kimenni…
XXXI.