Az akolitus - 8. rész - Kritika
A harag útja
Eljött hát a vég, és ahogy az várható volt, Az akolitusban mindenki újra szembenéz egymással és a múlttal egyaránt a nyolcadik, egyben utolsó részben. Leslye Headland és csapata előrukkolt pár meglepetéssel, köztük azzal a bizonyos várva várt Jedi és Sith mester vendégszerepléssel is, sőt ravaszul megágyaztak a második évadnak, amelyet még talán várunk is a finálét követően. Ugyanakkor tettek róla, hogy ne feledjük: ez összességében sajnos egy elbaltázott Star Wars-sorozat.
A Köztársaság Fénykora… és alkonya – Erről van szó
Osha, Mae, Qimir, Sol és a Jedik egy helyre tartanak: a Brendok felé. Nyugi, ezúttal csak a boszorkányok szellemeinek (?) a suttogását halljuk, a rendjük, a közösségük romokban hever, a romok pedig tökéletes helyszínt szolgáltatnak ahhoz, hogy mindenki szembenézzen a múltjával, tettei következményeivel, és ezt lehetőleg egy látványos fénykardpárbaj közepette tegye. Qimir és Mae pedig kisördögként tesznek arról, hogy Oshát eltérítsék eredeti tervétől: hogy az egykori tanítvány ne megmenteni, hanem megölni akarja volt mesterét, Solt, amiért az pusztán Osha érdekeit védve leszúrta a lányok (édes)anyját. Yodának pedig ezúttal is igaza van: a félelem dühöt szül, a düh gyűlöletet, a gyűlölet pedig kínt és halált… és újabb hazugságokat a Jedik részéről.
A világos oldal – Ami működik
A nyolcadik rész nagyjából az ötödik és hatodik szintjén mozog, azaz nem egyértelműen gyenge, hanem inkább felemásra sikerült. Sok izgalmas dolgot találunk benne. Az egyik csoportot természetesen ismét a közelharcok képezik. Sol és Qimir ismét megküzdenek egymással, amelynek az eredménye pár igen látványos fénykardváltás, na meg mátrixos kungfu, ha esetleg elfelejtettük volna, hogyan indult ez a széria. Az már más kérdés, hogy a lelkileg összetört vagy legalábbis felkavart, nemrég csúfos vereséget szenvedett mester miként kapott most így erőre, hogy ha nem is simán, de elverte Qimirt. Az megint más lapra tartozik, hogy Oshának hogyan jöttek elő a rég elfeledett készségei hirtelen, pusztán attól, hogy felrakta a sisakot, ami elvileg egy gyakorlott erőhasználónak segít koncentrálni. De amúgy összességében a küzdelmek ismét parádésak, ebben a széria fel tudott nőni az előzményfilmekhez.
8 égető kérdés, amelyre választ keresünk Az akolitus fináléja utánBőven kapunk olyan drámát is, ami ezúttal nem hat bárgyúnak, hanem végre ismerős a Star Wars-sztorikból: nem feltétlenül a filmekből, hanem a könyvekből és a videójátékokból. Mae és Osha pálfordulása egyértelműen problémás, de a lényegét át tudja adni a széria nem kis részt Amandla Stenberg játékának köszönhetően. Sol vallomásának hatására Osha felismeri, hogy átverték, így élőben láthatjuk, amit fentebb már idéztünk Yoda mestertől. Az akolitusban mindez annyiban más, mint A Sith-ek bosszúja Anakin-pálfordulása vagy a Jedi Knight című videójáték alternatív befejezésében Kyle Katarn elkárhozása, hogy nem valamiféle tragédiaként vagy a gonoszság diadalaként jelenik meg. Headland és társai járható útként mutatják be a sötét oldalt, amelyen nemcsak gyűlölet és bánat van, hanem őszinte szeretet és akár megbocsátás is – gondolunk itt Osha és Mae búcsújára. És bizony a Jedik győzelme sem fényes, most már egyértelmű, hogy Vernestra Rwoh, a fényostoros mester immorális karakter, ő maga a renegát, aminek szerencsétlen Solt nevezte, amikor bemocskolta a Szenátus előtt. Újabb hazugság született, ami mintegy igazolja a kötözködő szenátor – egyúttal az alkotók – Jedi-kritikáját: nem feltétlenül jó, hogy egy ilyen nagy hatalom birtoklói politikai szerepet kapnak.
A sötét oldal – Ami nem működik
Anakin pálfordulását sok kritika érte, mondván, hogy összecsapott lett. Na, ehhez képest Az akolitus Osha-drámáját minek is nevezzük? Összehányt? A forgatókönyvírói önkény terméke, az biztos. Ennek kapcsán látszik igazán, hogy mennyire nem kellett volna elpazarolni a nyolcból két epizódot is a brendoki boszorkányokra, vagy az első háromból kellett volna húzni annak érdekében, hogy Osha sötét oldalra való átállását jobban előkészítsék. Emellett nagyon mesterkélt az is, ahogyan Leslye Headlandék mindenkit a Brendokra tereltek, ráadásul ezt úgy, hogy Osha valójában Qimir foglya, illetve az előbbi tisztában van vele, hogy az utóbbi ugyanúgy a volt mestere életére fog törni, ahogy Mae. Az megint csak a pálfordulás logikusságával kapcsolatban csihol kínzó kérdéseket, hogy elvileg Osha azért indul útnak, hogy megmentse Solt Mae-től – vagy inkább magától, mert hogy a jövőt látta, amikor feltette a sisakot. Túl gyorsan változik meg az álláspontja egy túl gyenge vallomásjelenetben.
Az természetes, hogy ha kiderül valakiről, hogy megölte a szülőnket, arra irtó mérgesek leszünk, valamint a sötét oldal ismérve a harag és a gyűlölet elhatalmasodása. Ám Az akolitus Oshát eddig úgy próbálta beállítani, hogy túlvan jón és rosszon, pusztán az igazságszolgáltatás motiválja, így a hirtelen felindulásból elkövetett fojtogatás valahogy nem illik a képbe, szülőgyilkosság ide vagy oda. Apropó, erőfojtogatás: lám, Rey után itt van ismét egy képzetlen erőérzékeny karakter, aki hirtelen "megtáltosodik", azaz Darth Vader babérjaira törve használja a sötét oldal egyik klasszikus képességét. A brendoki csetepatét megelőző űrhajós üldözés, Mae memóriájának a törlése és Vernestra általi beszervezése pedig szintén több sebből vérzik, és kissé erőltetett fordulat, hogy Qimir a fényostoros mester tanítványa volt.
Baljós árnyak közelednek – Kitekintés és végszó
Az akolitus utolsó részét tehát "sikerült" elrontani pár súlyos ügyetlenséggel, ami miatt nem jó szájízzel hagyjuk magunk mögött ezt a Star Wars-sorozatot, amelyben megvolt a potenciál arra, hogy egy ütős sztori legyen arról, hogyan emelkednek fel a Köztársaság Fénykora végén a sötétség erői. Headland és csapata megkísérelték kicsit komplikálni a Jedik és a Sith-ek konfliktusát a hagyományos jó kontra rossz felállás erjesztésével, de hogy ebből egy emlékezetes széria kerekedjen ki, ahhoz jobb karakterek és sokkal jobb sztori kellettek volna.
Sok minden utal arra, hogy az alkotóknak van még történet a tarsolyukban, főleg, hogy a kamerának háttal ülő Yoda mester mellett felbukkan Qimir otthonában egy rejtélyes sötét alak, aki nem lehet más, mint Darth Plagueis, Palpatine mestere (azt most hagyjuk, mennyire logikus ez ebben a formában). Az ő szereplésére kezdettől vártunk, és ha minden igaz, Headland egy esetleges második évadban vele is foglalkozni fog. Kár, hogy a sorozat premierjét megelőzően egészen mást ígért: azt, hogy Az akolitus tényleg előkészíti a terepet Palpatine-nak. Ez eddig nem jött össze, és a gyenge-közepes sztorit látva sok csalódott rajongó valószínűleg már nem is kíváncsi a folytatásra. Vagy legfeljebb a fanok egy olyan folytatásra kíváncsiak, amelyet egy kompetensebb alkotógárda vesz kezelésbe.
Az akolitus (Star Wars: The Acolyte) 8. része 2024. július 17-től megtekinthető a Disney+-on. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.
