Pesti Magyar Színház
| Pesti Magyar Színház | |
 | |
| A Pesti Magyar Színház, Hevesi Sándor tér | |
| Általános adatok | |
| Korábbi nevei | 2001-ig Nemzeti Színház |
| Alapítva | 1837-1897 |
| Státus | aktív |
| Profil | családi darabok, zenei műfaj |
| Fenntartó | Állam |
| Játszóhelyek | Nagyszínpad, Sinkovits Imre Színpad (stúdiószínházterem) |
| Személyzet | |
| Főigazgató | Őze Áron |
| Gazdasági vezető | Lenkainé Ungvári Krisztina |
| Igazgatók | Sipos Imre (menedzser ig.) |
| Rendezők |
|
| Dramaturg | Prof. Vizy M. Éva, Perczel Enikő |
| Színészek | 34 |
| Elérhetőség | |
| Cím | 1077 Budapest, Hevesi Sándor tér 4. |
| Postacím | 1400 Budapest, Postafiók 25. |
| Telefonszám | (36-1-)341-3849 |
| Honlap | http://www.magyarszinhaz.hu |
titkarsag mszinhaz.hu | |
 é. sz. 47° 30′ 12″, k. h. 19° 04′ 22″47.503403°N 19.072658°EKoordináták: é. sz. 47° 30′ 12″, k. h. 19° 04′ 22″47.503403°N 19.072658°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pesti Magyar Színház témájú médiaállományokat. | |
A Pesti Magyar Színház 1837. augusztus 22-én nyílt meg a mai Astoriánál, a Múzeum körút és a Rákóczi út sarkán. 1840. augusztus 8-áig működött ezen a néven, majd a társulat neve Nemzeti Színházra változott. A Pesti Magyar Színház név 2000. szeptember 1-jén született újjá, az új Nemzeti Színház megépülésekor, mivel az újonnan megnyíló intézmény nem vette át nagy múltú társulat egészét. Így, bár társulata változatlanul a régi Nemzeti Színház hagyományain nevelkedő és azt őrző színészekből állt, helyzete a mai napig sok küzdelemre, vitára ad okot[1].
A színház
A színház Vörösmarty Mihály Árpád ébredése című előjátékával, majd Eduard von Schenk Belizár című operájával nyitott. Első igazgatója Bajza József volt. A színház Pesten az első, az országban a negyedik magyar nyelvű színházként nyitott (Kolozsvár, Miskolc és Balatonfüred után), miközben a városban 1812 óta már működött egy 3200 fő befogadóképességű német nyelvű teátrum. A színházban operát és drámát egyaránt játszottak. Az 1840. évi országgyűlés döntése alapján a Pesti Magyar Színház a Nemzeti Színház nevet kapta, s vármegyeiből állami kezelésbe került az intézmény.[2]
2000-től újra játszik a Pesti Magyar Színház, amelynek társulata változatlanul a régi Nemzeti Színház hagyományain nevelkedő és azt őrző művészekből áll. A színház igazgató-főrendezője egy évtizeden át Iglódi István volt, rendezői ezen időszak alatt: Csiszár Imre, Vidnyánszky Attila, Pinczés István, Guelmino Sándor, vendégrendezői: Berényi Gábor, Bruck János, Czeizel Gábor, Szergej Maszlobojcsikov, Vándorfi László voltak.[3]
2010-től újabb korszak kezdődött a társulat életében. A színház igazgatója Őze Áron lett. 2013-tól olyan színházi élményt adó közösségi teret szeretne létrehozni, ahol a család együtt van, azaz ifjúsági-családi színházzá alakul, a Sinkovits Imre Színpad azonban továbbra is nyitott műhelyként működik, helyet ad a kísérletezésnek.[3]
Az épület
az első épület
Az egykori Kerepesi úti (a mai Rákóczi út 1. szám alatt, az Astoria szállodával szemben, az irodaház helyén található) telken 1837-ben befejezett színház végül meglehetősen dísztelen, egyemeletes épület lett, melyet megyei támogatással, közadakozásból építettek. A klasszicista stílusú épületet Zitterbarth Mátyás építette Telepi György átalakított tervei alapján.[4] 1875-ben a már (1840 óta) Nemzeti Színházként működő társulat épületét Szkalnitzky Antal építette át.[5]
a Hevesi Sándor téren[3]
Ez az épület több színháznak is otthont adott.
A Magyar Színház 1897-ben épült a XIX. század hagyományos stílusában, Láng Adolf építész tervei szerint. A Rákosi-Beöthy család[m 1] vezetésével alapított színház 1897. október 16-án tartotta első előadását az akkor még külvárosinak számító városrészben, az Izabella - ma Hevesi Sándor - téren. A két emelet magasságba szökő nézőtér befogadóképessége 996 fő volt. Első korszakában legfőképpen operetteket játszott, majd fokozatosan, tíz év fennállás után komoly prózai színházzá alakult. Beöthy László második igazgatói korszakában, 1907−1918 között már magyar és külföldi kortárs drámák és klasszikusok alkották műsorát, amelyek játszására meghitt nézőtere kiváltképp alkalmassá tette. 1914-ben a színházat Vágó László építész építette át: új előcsarnok épült, a nézőtér férőhelyeit pedig egy átrendezéssel jóval ezer fölé növelték.
Egészen az államosításokig magánszínházként működött. 1947−1951 között a Nemzeti Színház kamaraszínháza, majd 1951−1961 között a Madách Színház, 1962−1964 között a Petőfi Színház otthona volt.
A Hevesi Sándor téren álló színház mai arculatát 1964−66-ban nyerte el, amikor Ázbej Sándor tervei szerint átépítették. Igen nagy átalakításon ment keresztül. A régi színházat egészen a vasfüggönyig elbontották, sok helyen csak a tartófalak maradtak a helyükön. Az épület két új szinttel magasabb lett, és a tér felé is 8 méterrel terjeszkedve, jóval nagyobb alapterületűvé vált. Ezáltal lehetőség nyílt egy impozáns előcsarnok kialakítására és a színház műhelyeinek, jelmez-, és bútortárainak elhelyezésére. A színpadot is megnövelték, s új nézőteret alakítottak ki rejtett világítással, akusztikai plafonnal. Természetesen a régi öltözőket is korszerűsítették, és tíz újabbat is építettek. Az új épület zsolnai pirogránitból készült. A 757 elemből álló dombormű homlokzata Illés Gyula szobrászművész munkája. Az előcsarnokban Barcsay Jenő szobrászművész nagyméretű mozaikképe fogadja a nézőket. A színésztársalgót díszítő intarziás falikép Szinte Gábor festőművész, díszlettervező alkotása. A színház befogadóképessége az átépítés után 756 fő volt, ma 665 fő. (A földszinten 374, az erkélyen az oldalpáholyokkal együtt 291 néző foglalhat helyet.)
Az épület stúdiószínháztermét, a Sinkovits Imre Színpadot 2001-ben alakították ki a korábbi háziszínpad átépítésével, amelynek befogadóképessége 96 fő.
Magyar Színház nevű társulatok
- 1897–1941: a Magyar Színház az Izabella téren a külső Erzsébetvárosban. Célja a Nagykörúton kívüli városrészek színházi ellátása volt, amely - már a 20. század jeleként - a nagy hatalmú Rákosi-Beöthy család részvénytársasági vállalkozásaként alakult. A kezdeti időszakban francia, angol darabokat, illetve operetteket, revü felé hajló előadásokat játszottak, később egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a külföldi és magyar kortárs drámák és klasszikusok. Az első világháború évadai alatt repertoárszínházból az en suite[m 2] műsorrendre váltott.[6][7]
- 1941–1944: Új Magyar Színház néven az Izabella téri színházban teljesen új színészgárdával, rendezőkkel és tervezőkkel alakult Bánky Róbert vezetése alatt egy új társulat. Az új igazgatás a bemutatott darabokat tekintve két pólusos, vegyes és sikeres repertoárt alakított ki: az operettműsor biztosította a sikerszériát, mely mellett a kassza számára kevésbé sikeres póluson olyan produkciók kaptak helyet, melyek az irodalmat és színházat egyaránt kedvelő közönség számára igazi színházi csemegének számítottak. Az 1941 őszétől 1944 decemberéig tartó három és fél évadban az Új Magyar Színház igazgatása folyamatosan áttért repertoárszínházból az en suite műsorrendre.[6][8]
- 1945-1951: a Magyar Színház igazgatója 1945-ben Both Béla lett. Az Izabella téri épület 1947−1951 között a Nemzeti Színház kamaraszínházaként működött, mely első két évében kizárólag vendégjátékokat tartottak. Az 1947/48-as évadtól Gáspár Margit vette át a vezetést, aki operetteket játszatott, de a színház mégsem ment jól.[3][9]
- 2000-től, illetve 1837–1840 között: a Pesti Magyar Színház, vagy pesti Magyar Színház, amely társulata 1840 után 2000-ig a Nemzeti Színház nevet viselte. Előbb a Rákóczi út és Múzeum körút sarkán kapott otthont, majd később, 1964-ben foglalta el a jelenleg is birtokolt épületet.[7]
A Pesti Magyar Színház története
Az 1800-as évek elején már felmerült az igény egy magyar játéknyelvű színházi intézmény létrehozására. A színház alapítását sokat sürgették, többek közt Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc és Katona József is. Széchenyi István részvénytársasági alapon egy nagyszabású színházépületet képzelt el a pesti Duna-parton. Földváry Gábor, Pest vármegye alispánja vette kezébe az ügyet, aki Grassalkovich Antaltól kért és kapott építési telket az akkori Kerepesi út és Országút, azaz a mai Múzeum körút és Rákóczi út sarkán,[2] a mai - 1991-ben épült - East-West Business Center irodaházának helyén. (A Széchenyi által felajánlott telken építették fel utóbb a Magyar Tudományos Akadémia székházát).
A Pesti Magyar Színház alapkövét 1835-ben rakták le, s 1837. augusztus 22-én nyitotta meg kapuit a teátrum. A nyitóelőadáson Vörösmarty Mihály Árpád ébredése című drámáját mutatták be. Mivel a leendő színház működtetésének előkészítéseként 1837 áprilisában meghirdetett pályázat a színház bérletére viszonylag későn történt, - noha határidejét június 14-ig kitolták, - eredménytelenül zárult. Ezért a vármegye színházi bizottsága részvénytársaság alapítását határozta el, mellyel három évre átadta a részvénytársaságnak az új színház igazgatását. A megoldás tehát átmeneti. A részvénytársasági forma a pártolás koncentrálását célozta: eleve csak morális osztalékot ígértek, s csupán a tőke visszafizetését szavatolták (az esetleges nyereséget is a színház javára fordították volna). Igazgatót csak a július 26–27-én, a részvénytársaság igazgatóválasztmányának ülésen választottak, Bajza József személyében, aki mellé Mátray–Róthkrepf Gábort rendelték zenei vezetőnek. Az igazgatót erősen alárendelték a választmánynak: a színészekre nem, csak a technikai személyzetre terjedt ki személyzeti jogköre, a havi repertoár és elszámolás ügyében is a választmánynak tartozott felelősséggel, annak valamennyi határozatának végrehajtójaként. E felemás megoldással egy folyamatos konfliktusforrás jött létre a gazdasági-adminisztratív megyei vezetés és a művészeti igazgatás között, elsősorban a műsorpolitika és a színészszerződtetések területén. Minthogy a főbb szerződtetések ügyében már a július 4-i igazgatóválasztmányi ülés intézkedett, Bajza kész társulatot kapott – igaz, a budai Várszínházban már nagyjában-egészében kiformálódott az az együttes, amelynek névsorát legfeljebb egy-két névvel lehetett volna a vándortársulatokból megerősíteni. Az új színházépület, méreteit, befogadóképességét tekintve - Novák Dániel építésznek, 1837 nyarán közölt sorozata alapján, - a főbb európai színházakéval nemzetközi összehasonlításban közepesnek tekinthető ugyan, de minden téren jóval felülmúlta az addig, magyar színtársulatok számára emelt épületeket. Mivelhogy a bérletrendszer bonyolultabb, nehézkesebb és 70–100%-kal drágább lett, illetve teljesen hiányzott a havi bérletezés jól bevált gyakorlata, s ráadásul megvonták az alacsonyabb rangú kormányszéki tisztviselők 50%-os kedvezményét, a színház elvesztette a budai Várszínházban kialakult törzsközönségét, akik pedig erejükhöz mérten az építkezést is támogatták. Más körülmények is sújtották ezt a közönségréteget. Zömük ugyanis Budán lakott, hivatalához közel; a Pest külvárosában lévő új színház éppoly távoli, s télen a hajóhíd szétszedése után ugyanolyan nehezen megközelíthető volt számukra, mint korábban a Várszínház a pesti közönségnek. Sőt, a főrangúak megtartották páholyaikat a Német Színházban is, és amíg igen kevés kivétellel ők maguk többnyire odajártak (főleg operaelőadásokra), a Pesti Magyar Színházba gyakran személyzetüket küldték. Így tehát megismétlődött az a Kolozsvárott már másfél évtizeddel korábban tapasztalt és csődöt is mondott gyakorlat, amely a színházépítés, a működtetés és a törzsközönség funkcióját és terheit ugyanarra a szűk társadalmi rétegre kívánta hárítani. A színházpolitikai elképzelések az intézményen belül, a választmány és az igazgató ellentétei az opera körüli vitákban, az ún. operaháborúban éleződtek ki. Mátray-Róthkrepf Gábor zenei vezető a választmánynak tett javaslatában érett, begyakorlott, magyar származású vagy anyanyelvű, külföldön szereplő énekesek megnyerését tartotta kézenfekvő megoldásnak. 1838-ban, Rosty Albert és Erkel Ferenc megbízási, illetve szerződési feltételei – az amúgy is korlátozott igazgatói feladatkör további szűkítésével – Bajza lemondásához vezetett. Ez után 1840-ig, a választmány tagjai látták el a konkrét igazgatási feladatokat is, rendszerint néhány hónapig, utána beleunva-belefáradva vagy hivatali, gazdálkodási teendőik után látva. Bajzát Szentkirályi Móric, Ilkey Sándor, gr. Ráday Gedeon, Nyáry Pál, majd ismét Ilkey követte az igazgatói székben.[10]
A színház 1840-ben a vármegyétől az állam tulajdonába került, és akkor kapta a Nemzeti Színház nevet.[2] E megnevezés első ízben 1840. augusztus 8-án jelent meg a színlapon, Erkel Ferenc első operájának, a Báthory Máriának ősbemutatóján. Ezt megelőzően, 1840. május 12-én született meg a pozsonyi országgyűlés munkájának eredményeképpen az 1840: XLIV. tc., amely szerint: „A Pesten most fennálló, a törvényhatóságok által gyűjtött szabad ajánlatokból felépült magyar színház, ... mint nemzeti tulajdon országos pártolás alá vétetik...”.[11] A budapesti Nemzeti Színházban 1884. június 30-án volt az utolsó operaelőadás, ezután az operák az 1884. szeptember 27-én megnyílt Operaházban kerültek színre. Hetvenegy év működés után, 1908-ban zárták be az épületet, amelyet aztán 1913-ban végleg lebontottak. Az ország első színháza a Blaha Lujza térre, az 1875-ben épített, nagyobb és díszesebb Népszínházba költözött át. Ezt már akkor sem tartották végleges megoldásnak, mégis újabb több mint fél évszázadig ott működött a Nemzeti.[2]
1964. február 13-án a televízióban bejelentették, hogy metróépítés miatt lebontják a Blaha Lujza téri épületet. A teátrum társulata átköltözött a mai Thália Színház épületébe, a Nagymező utcába. Két évvel később a társulat ideiglenes hajlékának a Hevesi Sándor téren álló, addig is színházként üzemelő épületet jelölték ki. Mai arculatát 1964−66 között nyerte el, Ázbej Sándor tervei alapján. Hosszú huzavonákat (így előbb 1985-ben nyert pályázat Gobbi Hilda kezdeményezésére a Városligetben kapott építési engedélyt, majd 1987-ben az Engels (ma: Erzsébet) téren alapján 1997-ben elkezdett építkezés fulladt kudarcba, ezeket) követően, az 1998-as választások után kormánybiztost neveztek ki Schwajda György személyében. Az új beruházás helyszíne pedig a Lágymányosi (ma: Rákóczi) híd pesti hídfőjénél lévő telek lett.[4] 2002-ben nyílt az meg új épület, a benne szerveződő társulattal együtt ez lett a Nemzeti Színház, amely immár semmilyen vonatkozásban nem kapcsolódott jogelődjéhez, a Pesti Magyar Színházhoz. Ez utóbbi társulat régi helyén tovább működve lelkében teljes joggal maradt továbbra is „nemzeti". Többek között azért is, mert a Csiszár Imre igazgatása (1989-91) alatt visszaállított örökös tagság [öt 1] intézménye is az itt maradt színészeket illette meg.[1] Persze A Nemzet Színésze cím árnyékában nem sok fény vetül arra, aki a Magyar Színház társulatában A Nemzeti Színház Örökös Tagjának mondhatja magát. Ez a helyzet 2011-el újabb fordulatot vett, mely jogi része még tisztázatlan.[öt 2].
2000. szeptember 1-jétől a Pesti Magyar Színház nevet kapja a Hevesi Sándor téren addig működött Nemzeti Színház. Az akkori indoklás szerint azért, mert ez a név innentől kezdve már az épülő új Nemzeti Színházat illeti meg.[1]
Társulat
Hosszú, szövevényes története alatt a Magyar Színház épületében a magyar színésztársadalom legnagyobb alakjai játszottak: Bajor Gizi, Blaha Lujza, Beregi Oszkár, Csortos Gyula, s hasonló nagyságrendű művészek szinte végtelen sora követi őket: Jászai Mari, Ódry Árpád, Törzs Jenő, Tímár József, Tőkés Anna, Soós Imre, Somlay Artúr, Dajka Margit, Sulyok Mária, Pécsi Sándor, Kiss Manyi, Gábor Miklós, Gobbi Hilda, Básti Lajos, Lukács Margit, Tolnay Klári, Makláry János, Balázs Samu, Ruttkai Éva, Kálmán György, Bessenyei Ferenc, Váradi Hédi, Őze Lajos, Sinkovits Imre, Agárdy Gábor...[3]
"Vitathatatlan, hogy mind a Magyar Színháznak, mind a Nemzetinek társulata van. A tagság kérdése azonban még ilyen alapintézményeknél sem egyszerű: értelmezhető munkajogi, illetve tartalmi – mondjuk úgy: színház-szakmai – szempontból (a társulati tagnak tekintett nyugdíjas színészek esetében össze is keveredik a kettő). A Színházi Évkönyv a 2000/2001-es évadban 61 színészt sorol fel mint a régi Nemzeti nagyrészt közalkalmazott státusban lévő művészét. Ôk maradtak ott – maradtak méltatlanul ott – az új Nemzeti átadásakor. Az akkori társulat létszáma azért ilyen nagy, mert három játszóhelyre és egy nagy repertoárra volt „méretezve". Idős művészek egész sorát tartalmazza ez a névsor, köztük sok olyat, aki A Nemzeti Színház Örökös Tagja címet kapta a nyolcvanas–kilencvenes évek fordulóján. Közülük nyolcan – ahogy ezt a színház honlapján megfogalmazza – már az „égi társulathoz" szerződtek. További tíz személy másutt folytatta pályafutását, vagy visszavonult a színpadi munkától. (Az akkori társulatból egyedül Varga Mária lett tagja a Nemzeti Színháznak.) Tehát a fogyás összesen tizennyolc fő, négy új szerződtetéssel az egyenleg negyvenhét fő." [1]
A 2010-től pályázatot nyert vezetés összesen 243 közalkalmazottal (ebből 44 színész[12]) vette át az intézményt és kezdte el az újrastrukturálást, hiszen helyzete már a 2000-2005-ös időszak óta - egyre sürgetőbben nehezedve a színház gazdaságára - ezt szükségessé tette. A minisztérium is - más állami fenntartású intézményeihez hasonlóan - a Magyar Színháznál is azonnali létszámcsökkentést rendelt el, majd a teátrum bérköltségének 20 százalékát veszítette el a 2012-es költségvetéssel, így a két év alatt jelentősen csökkenteni kellett a munkatársak számát. 2012-ben, 165-en dolgoznak a színházban, 2013-ban 132-en, a színészek száma 34 fő.[13][14][15][16]
Igazgatók
- Bajza József (1837-1838 a Pesti Magyar Színház igazgatója)
- Szentkirályi Móric és Ilkey Sándor, gr. Ráday Gedeon, Nyáry Pál, újra Ilkey Sándor (1838-1840 a Pesti Magyar Színház igazgatói)
| A Nemzeti Színház igazgatói 1840-2000 között | |
|---|---|
| Simontsits János | 1841–1842 |
| Bartay Endre (bérlő-igazgató) | 1843–1845 |
| Ráday Gedeon (országos főigazgató) | 1844–1849 |
| Simontsits János | 1849–1851 |
| Festetics Leó (intendánsként) | 1852–1854 |
| Nyéky Mihály (igazgatással megbízott választmányi tagként) | 1855 |
| Ráday Gedeon (műigazgató) | 1855–1860 |
| Nyéki Mihály (igazgatósági felügyelőként) | 1860–1861 |
| Radnótfáy Sámuel (intendánsként) | 1862–1869 |
| Zichy Antal (ideiglenes igazgató) | 1869–1870 |
| Orczy Bódog | 1870–1873 |
| Szigligeti Ede (1875-ig ideiglenes) | 1873–1878 |
| Podmaniczky Frigyes (intendánsként) | 1875–1886 |
| Keglevich István (intendánsként) | 1886–1888 |
| Beniczky Ferenc (kormánybiztos intendánsként) | 1888–1891 |
| Zichy Géza (intendánsként) | 1891–1894 |
| Nopcsa Elek (intendánsként, 1896-ig kormánybiztosként) | 1894–1897 |
| Festetics Andor | 1895–1900 |
| Beöthy László | 1900–1902 |
| Somló Sándor | 1902–1908 |
| Tóth Imre | 1908–1917 |
| Ambrus Zoltán | 1917–1922 |
| Hevesi Sándor | 1922–1932 |
| Márkus László | 1932–1933 |
| Voinovich Géza (kormánybiztosként) | 1933–1935 |
| Németh Antal | 1935–1944 |
| Kiss Ferenc (kormánybiztosként) és Kovách Aladár | 1944 |
| Major Tamás | 1945–1962 |
| Meruk Vilmos | 1962–1964 |
| Both Béla | 1964-1971 |
| Marton Endre | 1971-1978 |
| Nagy Péter | 1978-1979 |
| Sziládi János | 1979-1982 |
| Malonyai Dezső | 1982-1989 |
| Csiszár Imre | 1989-1991 |
| Ablonczy László | 1991-1999 |
- Iglódi István (1999-2000 a Nemzeti Színház igazgatója, 2000-2010 a Pesti Magyar Színház igazgatója)
- Őze Áron (2010-től a Pesti Magyar Színház igazgatója)
Pesti Magyar Színiakadémia
A Színiakadémia jogelődje a ma már legendásnak számító Nemzeti Stúdió, amelyet 1966-ban a még Nemzeti Színházként működő színház rendezője, Bodnár Sándor alapított és haláláig, a nyolcvanas évek végéig vezetett. A növendékek főként a Színház és Filmművészeti Főiskola felvételijének második rostájáig jutó jelentkezőkből kerültek ki és azzal szoros együttműködéssel dolgozott. A Stúdióban nem csak énekelni, táncolni tanultak, megismerkedtek a színpadi mozgással, hanem arcot festeni, maszkot készíteni, a színházi etikával, a társulat belső életével, és igen nagy hangsúlyt kapott a gyakorlat. A stúdió mintegy előkészítő volt a főiskolai felvételi vizsgára.[17]
1991-1997 között, Sződy Szilárd vezetése alatt vált az Akadémia államilag bejegyzett intézménnyé Ablonczy László színházigazgató támogatásával és Dölle Zsolt koreográfus, pantomimművész közreműködésével, húsztagú tanári gárdával, három plusz egy évre tervezett tantárgyi programmal. Az iskola működési engedélyét 1996-ban adta ki az önkormányzat. A tanintézmény neve Nemzeti Színiakadémia Művészeti Szakközépiskola, majd a névváltoztatás után Pesti Magyar Színiakadémia Művészeti Szakközépiskola lett, pedagógiai programja a Minisztérium által elfogadott szakmai program alapján alakul. Az iskola igazgatója 1997-től 2012-ig Kovács Gábor Dénes, 2013-tól pedig Benkő Nóra.[17]
- -
A Pesti Magyar Színiakadémia Művészeti Szakközépiskola hároméves, nappali tagozatos, középfokú színészképzést folytat, amely nappali tagozatára érettségivel rendelkező fiatalok 21 éves korig jelentkezhetnek, de e mellett esti tagozaton is folyik képzés. A gyakorlati (színészmesterség, zenés mesterség, színpadi-szakmai gyakorlat, ének, hangképzés, művészi beszéd, beszédtechnika, tánc, színpadi mozgás, kontakt, akrobatika) és elméleti (színház- és drámatörténet, dramaturgia, művelődéstörténet, esztétika) tárgyakból minden félévben vizsgáznak a hallgatók. Sikeres teljesítésével, a harmadik év befejezésekor – teljesítményük függvényében – Színész II. színházi és filmszínész bizonyítványt kapnak a növendékek.[18]
A végzett növendékek többsége szabadúszóként, vagy színházban játszva, darabszerződésekkel folytatja pályafutását.[18]
Jegyzetek
- ↑ a b c d Szabó István elemzése a Pesti Magyar és a Nemzeti Színházról
- ↑ a b c d 175 éve nyílt meg a Pesti Magyar Színház
- ↑ a b c d e A színház története - magyarszinhaz.hu
- ↑ a b Szinhaz.hu Múltidéző
- ↑ A Nemzeti Színház - Magyar színháztörténet
- ↑ a b Magyar színházművészeti lexikon: Magyar Színház
- ↑ a b Kerényi Ferenc: A színház mint társaséleti színtér a 19. századi Budapesten
- ↑ écsy Tamás, Székely György, Gajdó Tamás: Magyar színháztörténet 1920-1949 - A Magyar Színház
- ↑ Magyarország a XX. században: III. kötet, Dráma- és színházművészet 1945 után A színházak helyzete a háború után – politika, ideológia és műsorpolitika közeledése fejezet - Szekszárd, 1996-2000 ISBN 963 9015 08 3
- ↑ A Pesti Magyar Színház építése és megszervezése
- ↑ A Pesti Magyar Színháztól a Nemzeti Színházig (1837–1840)
- ↑ Csáki Judit: "Visszatolni a térképre" interjú: Őze Áronnal, a Pesti Magyar Színház igazgatójával; MagyarNarancs 2010/13. (04. 01.)
- ↑ hvg.hu Őze Áron: a Magyar Színházat összevonnák
- ↑ Szabó István: A színházi struktúra helyzete, a jövőre vonatkozó elképzelések : Elemzés és javaslatok (17., 62., 89. old.) 2005
- ↑ 7óra7/MTI Őze Áron közleményben reagált a sajtó támadásaira; 2013. május 15.
- ↑ A Pesti Magyar Színház társulata
- ↑ a b A színiakadémia története - magyarszinhaz.hu
- ↑ a b A Pesti Magyar Színiakadémia - magyarszinhaz.hu
Források
- A Pesti Magyar Színház honlapja
- múlt-kor történelmi portál
- szinhaz.hu: A Pesti Magyar Színház, majd Nemzeti Színház megalapításának 175. évfordulója
- Magyar színháztörténet, Budapest: Akadémiai Kiadó, Magyar Könyvklub, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, 1990-2001 ISBN 963 05 5647 2, a MEK-ban:1, 2 és 3
- Bécsy Tamás, Székely György, Gajdó Tamás: Magyar színháztörténet 1920-1949 - Intézménytörténet A Magyar Színház; Enciklopédia Humana Egyesület, Budapest, 2005.
- HVG 1994/14 A Nemzeti Színház igazgatói - táblázat
Megjegyzések
- ↑ örökös tag (mek.hu); Magyar színházművészeti lexikon, (Akadémiai Kiadó, Budapest: 1994) ISBN 963 05 6635 4
- ↑ 1989 óta létezik a Nemzeti Színház örökös tagsága. Egy alapítvány működteti, és a színház saját költségvetésből állja az összes költségét. 2000 óta nem ez a színház a Nemzeti, de minden, ami teher, itt maradt. Kértük a minisztérium állásfoglalását az örökös tagságról. Ekkor jött egy államháztartási törvényre hivatkozó levél: költségvetési intézményünk szüntesse meg alapítványi tevékenységeit. (Őze Áron, igazgató) Új időszámítást kezd a Magyar Színház - Őze Áron válaszol, 2011.
- ↑ Egy nagytekintélyű színházi dinasztia, család-fája (mek.hu) - Kettős kötődés: az Osztrák-Magyar Monarchia (1867-1918), 2001 ISBN 963 85552 8 9
- ↑ En suite előadás: egy-egy színpadi mű sorozatos, nem más művekkel felváltva műsorra tűzött előadása
További információk
- Kovács Dániel és Gulyás Attila: Modernkori régészkedés a Magyar Színházban 2013. január 24.
- Újpesti kávéház - Juhász Mátyás kérdezi Őze Áron igazgatót az Őze Lajos Művészeti Iskoláról (15:02), a Pesti Magyar Színház helyzetéről (14:54), a családi színházi identitásról és önmagáról (11:57) az Újpesti Közéleti Televízió 2013. február 15-i adásában. (Újpest hivatalos YouTube csatornája)