Ugrás a tartalomhoz

Diadora

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Diadora
A Diadora gyári árusítóhelye Caerano di San Marcóban
A Diadora gyári árusítóhelye
Caerano di San Marcóban
Típus
  • üzleti vállalkozás
  • vállalkozás
Alapítva1948
Székhelyolasz Caerano di San Marco, Veneto
VezetőkMarcello Danieli
Mario Moretti Polegato
AlapítóMarcello Danieli
Iparágcipőgyártás, textilipar
TulajdonosGeox
Formarészvénytársaság
Termékeksportszerek, szabadidőruházat
Árbevétel168 millió Euró (2019)[1]
Alkalmazottak száma200
AnyavállalataGeox S.p.A.

Diadora (Olaszország)
Diadora
Diadora
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 45° 46′ 52″, k. h. 12° 00′ 33″45.781228°N 12.009211°EKoordináták: é. sz. 45° 46′ 52″, k. h. 12° 00′ 33″45.781228°N 12.009211°E
A Diadora weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Diadora témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Diadora (saját írásmódban kisbetűvel diadora) egy olasz sportszergyártó vállalat, melynek székhelye a Veneto régióban lévő Caerano di San Marcoban található, a Geox leányvállalata. A céget 1948-ban alapította Marcello Danieli olasz cipész. Termékpalettájához labdarúgó- és atlétikai cipők, ruházati cikkek (pólók, kapucnis pulóverek, kabátok, sztreccsnadrágok, melegítők, rövidnadrágok és kompressziós felszerelések), továbbá munkavédelmi felszerelések tartoznak. A Diadora focilabdákat is forgalmaz az Egyesült Államok piacán.[2]

A Diadora szállította a mezeket 1986 és 1994 között az olasz labdarúgó válogatott számára. Harminc éves szünet után 2021-ben ismét futócipők gyártásába kezdett.

Története

[szerkesztés]

Veneto régió hegyek előtti térsége Olaszországban ismert a cipőkészítéséről, aminek erőteljes itteni meghonosodása az első világháborúra vezethető vissza, amikor a közel húzódó frontvonal számos cipészetet vonzott a katonaság igényeinek kielégítésére. A cipőkészítés a háború után évtizedekben is megmaradt a térségben és folyamatosan fejlődött, specializálódott különféle lábbelik elkészítésére.

Marcello Danieli cégalapítása

[szerkesztés]

Ilyen előzményekkel alapította meg a cipőkészítő vállalkozását 1948-ban Marcello Danieli Caerano di San Marcóban.[3] A cipész végzettségű, fiatal korától a kereskedelemben dolgozó Danieli – akit Ottaviónak is neveztek, mivel legkisebb volt a nyolc fiútestvér közül a családban[4] – a felesége és egy barátja, Rinaldo Menegon segítségével kisipari termelésbe fogott. Először mezei munkások és favágók számára készített lábbeliket.[m 1] Ekkor még nem volt meg a márkanév és a cipőkhöz való bőrt Toscanában vették meg. Danieli vándorolva kínálta eladásra a termékeit és néhány éven belül a cipőüzeme ismert lett a minőségéről, előbb Venetóban, majd szerte Olaszországban.

Danieli a cégének a Diadora nevet egy munkatársának sugallatára adta. Így nevezték a bizánci görögök a dalmát Zára (Zadar) városát, aminek eredeti latin (dalmát) neve Iader volt és a „de Iader” (iaderi) szóösszetételt félreolvasva írták „Diadora” alakban.[5][6] Zárából származott Danieli munkatársa is, akinek a második világháborút követően el kellett menekülnie, miután a várost Jugoszlávia kapta meg és az őslakos olaszokat elűzték innen.[4] Egyes vélemények szerint az elnevezés az 1898-ban Zárában alapított Circolo Canottieri Diadora sportegyesületre utal, amit 1962-ben alapítottak újra Lido di Venezia szigetén a várost elhagyni kényszerülő olaszok.

1967 januárjában a társak különváltak és ekkor alakult meg a Diadora Cipőgyár.[m 2] A 60-as évek óta tapasztalható növekvő jólét és fejlődés idején a Diadora be tudott szerezni új gépeket és amerikai gyártási szabadalmakat, mint amilyen például a fröccsöntési technika volt. Ennek köszönhetően a Diadora igazi üzemet rendezhetett be és jelentős ipari mértékű termelést folytathatott, de emellett megőrizte a magas minőségbeli színvonalat, ami országos hírű volt. A hatvanas években Olaszországban egyre nagyobb figyelem fordult a sportok felé, ezért a Diadora is túracipők és hegymászóbakancsok mellett futócipők, síbakancsok és Aprés-sí-bakancsok gyártásába kezdett.

Az 1993-ban aranylabdás Roberto Baggio egy pár cipője a „szárnyas nyilakkal”

Az 1970-es évek közepén kezdett a cég labdarúgócipők gyártásába Roberto Bettega közreműködésével, aki konzultációs segítséget nyújtott ehhez. Az USA piacán a Diadora lett a harmadik legnagyobb piaci szereplő a labdarúgófelszerelések terén. Hamarosan teniszfelszereléseket is gyártani kezdtek és kizárólagos megállapodást kötöttek Björn Borggal.[5] A legismertebb Diadorában játszó teniszezők közé tartozott Gastón Gaudio, David Sánchez, Boris Becker. Az 1970-es években a technológia fejlesztésében segítették még Guillermo Villas és Martin Mulligan atléták a Diadorát. Ebben az évtizedben és főleg az 1976. évi nyári olimpiai játékokon Montrealban a márkajelzés (előbb az olimpiára utaló öt sötét kör, majd 1973-tól a „szárnyas nyíl”) ismert teniszezők, futballisták (Roberto Bettega, Marco Tardelli, Walter Zenga és Giuseppe Gentile), majd a könnyűatlétikai versenyzők (Gabriella Dorio, Ben Johnson) szponzorációjával hívta fel magára a figyelmet. Ezekkel szponzorációkkal a Diadora a nemzetközi porondra lépett és a termelés meghaladta az évi hárommillió pár cipőt, amiket 45 országban több mint 3500 helyen értékesítettek. A cégnél dolgozott Marcello Danieli három fia is, Roberto, Pierluigi és Diego. A Diadorának köszönhetően született meg a teniszcipők divatja, melyet a teniszpályákon kívül alkalmi cipőkként is széles körben hordani kezdtek.

Az 1980-as években megtörtént a sportágak szponzorációjának diverzifikációja, melyekhez a kosárlabda, a röplabda, az ökölvívás, a vívás, az autóversenyzés, a motorversenyzés, a kerékpározás és az öttusa tartozott, de mindenekelőtt az ekkor kezdődött milánói biomérnöki központtal (Centro di Bioingegneria di Milano) való együttműködés hozott a Diadora számára nagy technikai innovációkat és úttörő anyagokat. A 80-as években Marco van Basten, az AC Milan sztárja lett a vállalat arca, aki számára külön modellt készítettek San Siro Van Basten névvel.[7]

1986 és 1994 között az olasz labdarúgó válogatott mezbeszállítója volt. A csapat három világbajnokságon (1986, 1990, 1994) és egy Európa-bajnokságon szerepelt a dresszeiben. A Diadora szerződtetett labdarúgói voltak George Weah, Roberto Baggio (aki a márka fő szponzoráltja lett),[5] Giuseppe Signori, Francesco Totti, Roy Keane és Antonio Cassano. A Diadora cipőit preferálta még Frank Rijkaard, Filippo Inzaghi, Felipe Melo, Christian Panucci, Kakhaber Kaladze, Christian Vieri, Martin Jørgensen is. [m 3] 1997 és 2000, majd 2003 és 2007 között a hivatalos mezszállítója volt az AS Roma labdarúgócsapatának.

A vállalatnak 1997-ben az árbevétele 550 milliárd líra, az alkalmazottainak száma 650 fő volt. Az erőteljes fejlődés okozott némi nehézséget. 1998. június 30-án a táskáiról ismert torinói székhelyű Invicta vásárolta meg a Diadorát, majd fuzionált vele és annak trevisói központját tette meg közös székhelyül.

Diadora cipők nagy választéka egy távol-keleti üzletben
Diadora Mythos Axeler futócipő 2005-ből

2008-ban a Diadora SpA közös vállalkozást indította a Win Hanverky Holdings Limiteddel létrehozva egy új vállalatot, aminek Winor International Company Limited lett a neve és ami a Diadora márka Kínában, Hongkongban és Makaóban való gyártását, tervezését, reklámozását, terjesztését és eladását végzi.[8]

A Moretti Polegato család vezetése alatt

[szerkesztés]

Az Invictával való fúzió csak rövid életű volt, mivel a csoport rossz gazdasági helyzete miatt az Invictát pár év múlva (2006) el kellett adni a Seven nevű vállalatnak, míg három évvel később (2009 júniusában) a Diadorát a csődgondnok a Moretti Polegato család holdingjának adta el, aki a montebellunai Geox részvényese volt. A Diadora így 100%-ban a Moretti Polegato család befektetési részlegéül szolgáló Lir tulajdonába került, ebből Mario Moretti Polegato 85%-ban, fia, Enrico Moretti Polegato 15%-ban részesedett.[9] A Diadora vezetésével az ügyvéd végzettségű Enricót bízták meg. A vállalatot átszervezték, amivel a dolgozók számának csökkentése járt együtt. 2016-ban az akkor 34 éves Enrico bejelentette a szanálási eljárás befejeztét.[10] 2016-ban a bevételek több mint 60%-át a hazai eladások tették ki, a 152 millió eurós bevétel 18,4%-os növekedést jelentett.[11]

2020. szeptember 8-án a Geox csődöt jelentett Kanadában.[12][m 4]

2020 óta a Diadora számos labdarúgóegyesületet szponzorált és mezeket szállított a norvég Viking FK és FK Bodø/Glimt,[forrás?] valamint az indiai Rangdajied Unitednek.[13] A 2021-22-es szezonban Kanadában a Dynamo de Candiac Club szponzorálásába kezdett. A 2022-23-as szezontól a török Szuper Ligában (Süper Lig) a Bursaspor és a Giresunspor szponzora lett, valamint a Mağusa Türk Gücüé Észak-Cipruson. 2022-23-tól a dán első osztályú bajnokságban is képviselteti magát a Helsingør és a Vendsyssel mezbeszállítójaként. 2022 márciusában a WTA-nál 10-ikként rangsorolt Martina Trevisan lett a márka nagykövete. 2023-ban az argentin Vélez Sarsfield szponzora lett.

2019 végétől az Olasz Játékvezetők Szövetségének (Associazione Italiana Arbitri) technikai szponzora lett.

A Diadora a kerékpározásban mindig is masszívan jelen volt, többek között szponzorálták Cadel Evans, Francesco Moser, Cameron Wurf, Gianni Bugno, Laurent Fignon, Danilo Di Luca és Damiano Cunego versenyzőket. 2021-től Olaszországban is nagyobb szerepet vállalt a Ducati motorversenyző részlegével (Ducati Corse) kötött új szerződés révén, ezzel több éves kihagyás után tért vissza a motorsportba, kiemeltképpen a MotoGP-be és a Superbike-világbajnokságba.

Utility Diadora

[szerkesztés]
Napelemet szerelő munkás egy háztetőn Diadora munkavédelmi cipőben

1998-ban a sportszergyártásban szerzett tapasztalatait felhasználva a Diadora visszatért a gyökereihez és munkavédelmi lábbelik és öltözetek gyártásába kezdett, amihez külön részleget hoztak létre Utility Diadora névvel. A 21. század elejére az egyik legmeghatározóbb cégnek számít ezen a területen.

Az 1973-as logó

Az 1972-ben megalkotott logó az „öt gömbös” (cinque palle) nevet kapta, mivel a kisbetűkkel kiírva a d, a, d, o, a kitöltött gömbjei az olimpiák ötkarikáját voltak hivatottak szimbolizálni. Az 1973-ban bevezetett újabb logón nagybetűkkel és jóval vastagabban szerepel a DIADORA felirat, ami fölé egy „záródísz” került, amit Sergio Gallina, a cég egyik korábbi dolgozója tervezett és ami szintén a vállalat logójává vált később. 2018-ban a Diadora 70. születésnapját megünnepelendő az 1973-as logó is ismét használatba került.

A vállalatot ért kritikák

[szerkesztés]

Munkahelyi körülmények

[szerkesztés]

A Guida al vestire critico szerint[14] „a Diadora a termékeinek egy részét kínai, mianmari és vietnámi alvállalkozóktól szerzi be, olyan országokból, melyek betiltanak mindenféle szakszervezeti szabadságot”. Ez a forrás azt állítja, hogy „2001-ben az indonéziai PT Istana Garmindo Jaya gyárban, mely különböző európai vállalkozásoknak folytatott termelést, köztük […] a Diadórának, kirúgtak egy szakszervezeti vezetőt.[15] […] a munkások tüntetésekbe kezdtek követelve, hogy a szakszervezeti vezetőt vegyék vissza, de ezt az igazgatóság megtagadta.”

2004-es reklámfilm-botrány

[szerkesztés]

2004-ben a Diadora egy olyan reklámfilmet tett közzé, amiben a bradfordi Valley-Parade stadionkatasztrófa képei is feltűntek. Az 1986-os tragédia során a kilátón keletkezett tűzvész miatt 56 ember életét veszítette és 256 megsebesült. A hirdetés mottója „a világnak többet kell játszania” avagy (más internetes felületeken) „90 perc játék jobb mint egy perc gyászszünet” volt. A hirdetést nagy megbotránkozással fogadták, ezért a Diadora megszakította a reklám Európa-szerte való sugárzását és a reklámfilm elkészítésével megbízott ügynökségre hárította a felelősséget a sértő képsorok megjelenítéséért. Ezután a sportszergyártó által szponzorált Bradford City felmondta a szponzori szerződést

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. Más források szerint az első termékeik hegymászóbakancsok voltak (History. Diadora America. [2008. július 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 7.)), ami lehet a favágóknak szánt bakancsokra utal.
  2. Arra az idegen nyelvű szócikkek egyike sem tér ki, hogy pontosan mióta volt használatban a Diadora név, vagy mikortól szerepelt a termékeken, vagy korábban milyen néven forgalmazták a lábbeliket. (kiegészítendő részlet)
  3. Ez utóbbi mondatban szereplő labdarúgók is lehet szerződtetett sportolók voltak, de csak az olasz szócikk említi őket a Diadora cipőket használók között. (Pontosítandó részlet)
  4. Az nem került említésre, hogy a csőd milyen hatással volt a Geox leányvállalatának számító Diadórára.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ilsole24ore.com – La corsa di Diadora: fatturato triplicato negli Usa e investimenti nel reshoring, hozzáférés: 2021. december 30.
  2. Balls[halott link] on Diadora Soccer, 15 August 2020
  3. Storia dell'azienda Archiválva 2015. május 11-i dátummal a Wayback Machine-ben (a hivatalos weboldalon)
  4. a b Business shoes, novembre-dicembre 2012.
  5. a b c Empresa a Diadora weboldalán (spanyolul)
  6. The history of Diadora. Football Shirt Culture. [2017. november 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 30.)
  7. 1980s Diadora San Siro Van Basten”. [2020. december 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. július 26.) 
  8. Win Hanverky (2008-04-07). "Win Hanverky Forms Joint Venture Asserts Ownership of DIADORA Brand in the PRC, Hong Kong and Macau Market". Sajtóközlemény. Archiválva 2011. július 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
  9. OggiTreviso.it, 2017. július 12.
  10. NordEst Economia, 2016. július 22.
  11. Il Sole 24 Ore, 2017. június 13.
  12. Geox files for bankruptcy in Canada, 2020. október 23. (Hozzáférés: 2023. január 28.)
  13. Rangdajied United profile Facebook.com. Retrieved 30 June 2021
  14. Centro nuovo modello di sviluppo.szerk.: EMI Editrice Missionaria Italiana: Guida al vestire critico (2006). ISBN 978-88-307-1514-1  (majd 2007-ben Spanyolországban az Editorial Popular publikálta Guía ética de las marcas címmel)
  15. Help needed for fired union activist in Indonesia Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben. sul sito web della Clean Clothes Campaign

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Diadora című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Diadora című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Diadora című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Forrás

[szerkesztés]
  • Gian Paolo Ormezzano, Scarpe Diem. Cinquant'anni della Diadora dei Danieli, Montebelluna, Edizioni Zanetti, 2012. ISBN 88-9789-117-9