Ugrás a tartalomhoz

Peidl Gyula

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Peidl Gyula
Peidl Gyula
Peidl Gyula
Magyarország Munkaügyi és népjóléti minisztere
Hivatali idő
1919. január 19. – március 21.
ElődKunfi Zsigmond
UtódBokányi Dezső
Magyarország ügyvezető államfője
Hivatali idő
1919. augusztus 1. – augusztus 6.
ElődGarbai Sándor
UtódJózsef főherceg
Magyarország miniszterelnöke
Hivatali idő
1919. augusztus 1. – augusztus 6.
Államfőönmaga
ElődGarbai Sándor
UtódFriedrich István

Született1873. április 4.
Ravazd
Elhunyt1943. január 22. (69 évesen)
Budapest
SírhelyFiumei Úti Sírkert
PártMagyarországi Szociáldemokrata Párt

Foglalkozás
A Wikimédia Commons tartalmaz Peidl Gyula témájú médiaállományokat.

Peidl Gyula, (Ravazd, Győr vármegye, 1873. április 4.Budapest, 1943. január 22.) politikus, miniszterelnök.

Pályája

[szerkesztés]

Eredeti foglalkozása szerint betűszedő, lapszerkesztő. A Franklin Társulat nyomdájában lett betűszedő segéd. Felszabadulása után bejárta Ausztriát, Svájcot, Németországot. Hazatérte után hamarosan a nyomdászok egyik vezetője, 1904-ben az Általános Fogyasztási Szövetkezet (ÁFOSZ) egyik alapítója, majd 1908-ban titkára lett. 1900-tól 1918-ig a Typographia, emellett 1909-től a Szövetkezeti Értesítő című heti szaklap szerkesztője.

Politikusi szerepe

[szerkesztés]

Az Országos Munkásbiztosító Pénztár igazgatósági és elnökségi tagja. 1909-től az SZDP vezetőségének tagja, 1919. január 19-étől március 21-éig a Berinkey-kormány munkaügyi és népjóléti minisztere. Ellenezte a két munkáspárt egyesülését és a proletárdiktatúra kikiáltását. A Magyarországi Tanácsköztársaság létrejötte után lemondott vezető tisztségeiről.

1919. augusztus 1-jétől 6-ig az ún. szakszervezeti kormány elnöke. A Budapestre bevonuló román csapatok egy általuk írt és az antanttal nem egyeztetett békediktátumot nyújtottak át kormányának. Peidl elutasította ennek elfogadását. A tényleges hatalommal nem rendelkező kormányt megdöntve, augusztus 6-án a jobboldali Fehérház Bajtársi Egyesület elnöke, Friedrich István vette át a hatalmat néhány hívére és a román hadsereg katonáira támaszkodva. A Peidl-kormányt egy kormányülésről szó szoros értelmében elzavarták.[1]

Miután átadta a hatalmat a puccsista Friedrichéknek, részt vett az SZDP újjászervezésében. 1919 végétől 1921 novemberéig Bécsben és Radegundban élt. Hazatérte után a Nyomdász Szakszervezet és az ÁFOSZ elnöke, a pártvezetőség tagja, 1922-től 1931-ig nemzetgyűlési, illetve országgyűlési képviselő volt.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Bencsik Gábor: Horthy Miklós, p. 82.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • a Magyarországi Nyomdai Munkások Egyesülete és Szakszervezete iratai, Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár, PIL 668. f.
  • Magyar országgyűlési almanach 1927-1932
  • Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László. 4. bőv., jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1992.
  • Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. Bp., Béta Irodalmi Rt., 1937.
  • Markó László: A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Életrajzi lexikon. Bp., Magyar Könyvklub, 2000.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. (Bp., 1929)
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.


Elődje:
Miákits Ferenc
Utódja:
Grünn János
Elődje:
Garbai Sándor
Utódja:
Friedrich István