Az Aquemini album az összekötő szál az Outkast kezdeti, „Atlanta hősei” korszaka, és a duó teljes jogú popsztársága között. Míg az első két LP-jük tele volt André 3000 és Big Boi nyelvcsavaró rímjeivel és a Dungeon Family kollektíva különleges ritmusaival, az Aquemini kreatív ugrás volt, amely a kritikusok által már elismert bandát a hiphop avantgárdjának véleményformálóivá emelte. Az Aquemini hangzása a kifejezetten déli és a kifejezetten idegen elemek keveréke – mi sem példázza ezt jobban, mint a Rosa Parks című dal, amely távoli dobokon és kíméletlen basszuson alapul, ugyanakkor földhözragadt akusztikus gitárokkal és egy harmonikaszólóval büszkélkedik, amelyet André mostohaapja, Pastor Robert Hodo követett el. Az album megjósolta Atlanta jövőjét; egy meg nem értett szcéna, amelyet egy időben regionálisnak tekintettek, de végül maga lett a rap univerzum központja – és az Aquemini tette a térképre.