Miután kifogástalan szóló debütálásával megmutatta zeneszerzői mivoltjának mélységét, hatáskörét és érettségét, George Michael kiadta második albumát, ami éles irányváltásnak érződik. Persze, ott a „Freedom! '90”, a derűs, zongorák vezette dal, ami ügyesen tűzte nyársra a videóklipek kultúráját és Michael saját belső konfliktusát azzal kapcsolatban, ahogy a Faith időszaka szinte kifigurázott köztulajdonná változtatta őt.
Mindenesetre a Listen Without Prejudice átható hangulatát a könnyed elmésség, a politikai tudatosság és az érzelmi sivárság jellemzik. A fafúvósok gyér harcterekre kalauzolnak (Mothers Pride), a visszhangok szellemszerű elkeseredettséget hoznak (főleg Stevie Wonder They Won't Go When I Go című dalának hidegrázós feldolgozásán), a szélfútta akusztikus gitárok pedig a folk felé húznak (Something to Save). A Lennont idéző Praying for Time koronázza meg a csöndesen radikális, mélyen megindító, kreatív progressziót – egy olyan művész hangját, aki a pop szintetizátorai által vezetett hagyományokból visszavonulva valami olyan felé nyúl, amit az időtlenség, a mélység és a soul jellemeznek – a szó minden értelmében.
