Ugrás a tartalomhoz

A kutyás hölgy

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A kutyás hölgy
(Дама с собачкой)
1960-as szovjet film
RendezőJoszif Hejfic
AlapműAnton Pavlovics Csehov: A kutyás hölgy
Műfaj
ForgatókönyvíróJoszif Hejfic
FőszerepbenIja Szavvina
Alekszej Batalov
ZeneNagyezsda Szimonyan
OperatőrDmitrij Meszhijev
Andrej Moszkvin
Díszlettervező
  • Bella Manevich-Kaplan
  • Isaak Kaplan
Gyártás
GyártóLenfilm
Ország Szovjetunió
Nyelvorosz
Játékidő83 perc
Képarány1,37:1
Forgalmazás
ForgalmazóMagyarország MOKÉP
BemutatóSzovjetunió 1960. január 28.
Magyarország 1960. november 3.
Eredeti magyar adóMTV, MTV-1
Duna TV
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz A kutyás hölgy témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A kutyás hölgy (eredeti cím oroszul: Дама с собачкой) fekete-fehér orosz (szovjet) játékfilm, Anton Pavlovics Csehov azonos című novellája alapján. A Lenfilm produkciójában készült filmet Joszif Hejfic egyik legsikeresebb rendezéseként tartják számon.

Ismertetése

[szerkesztés]

Gurov, a Jaltában pihenő moszkvai bankember szemet vet a szintén ott nyaraló Anna Szergejevnára. Mindketten házasok, mindketten egyedül vannak, a „kutyás hölgy” könnyű esetnek látszik. Megismerkednek, viszonyuk lesz, de Gurov terveibe hiba csúszik: az asszony váratlanul szerelemre lobban a választékos modorú, ám csak rutinszerűen udvarolgató férfi iránt. Anna megújuló lelkiismereti rohamait Gurov csendesen tűri, és mikor az elutazik, lezárja magában az ügyet.

Moszkvában már tél van. A megszokott családi környezetben, fogadások és kártyapartik közepette Gurovnak egyre jobban hiányzik Anna. Titokban Szaratovba utazik, hogy találkozzon vele. Egy színházi előadáson, férje oldalán látja viszont. A szünetben sikerül találkozniuk, a halálra rémült Anna újra bevallja szerelmét és megígéri, hogy Moszkvába utazik. Az utolsó jelenetek a moszkvai szállón egymásra találó pár csendes, de állandó bujkálásra ítélt szerelméről és vívódásáról szólnak. Úgy érzik, hogy igazi életük még csak most kezdődik, de vajon eljön-e az az idő, amikor nyíltan vállalható lesz? Ezzel a "kezdettel" fejeződik be a film. Gurov a találkáról lábújhegyen távozik.

A Csehov korában játszódó, látszólag semmitmondó szerelmi történet mellett folyamatosan jelen van egy csupán megszokásra és látszatokra épülő világ. A nyaralók lenéző viselkedése, a moszkvai társasági élet fellengzős elégedettsége, Gurov felesége (aki nevetve mondja férjének: – Ne akard megjátszani a nőcsábászt!), Anna hajbókoló férje a színházi előadáson – mind ennek a világnak a részei. Jaltában még maga Gurov is az: miközben Anna az érzéseiről és lelkiismeret-furdalásáról beszél, a férfi egykedvűen dinnyét majszol, máskor lopva az óráját figyeli. Ettől a világtól szinte teljesen külön létezik kettejük halk szavakból, apró gesztusokból vagy Anna érzelmi viharaiból kibontakozó világa. Az impresszionista hangulatot árasztó tengerparti séták, hegyi kirándulások a szabadságukat érzékeltetik, miközben szinte eggyé válnak a természettel. A jelenetek hangulati értékét növeli, hogy az alkotók gyakran szó szerint átvették, dialógussá formálták a csehovi szöveg egyes részeit.

Filmtörténet

[szerkesztés]

Joszif Hejfic rendezői pályáján három alkalommal fordult Csehov műveihez. A kutyás hölgyet, első Csehov-filmjét 1960ban mutatták be. Hazájában és külföldön egyaránt jelentős sikert aratott, bár a kritikusok egy része fenntartásokkal fogadta. Az ellenvélemények egy része az eredeti novellához viszonyítva marasztalta el az átdolgozást és a hősök árnyaltabb bemutatását hiányolta. A Csehov-művek megfilmesítésének hosszú története során azóta talán frissebb filmek is születtek az orosz stúdiókban (például Nyikita Mihalkov rendezésében). Hejfic fekete-fehér filmje tiszta stílusával, mélyen átélt, de visszafogott színészi alakításával, kiváló operatőri munkájával bizonyosan előkelő helyen maradt ebben a sorban.

Főbb szereplők

[szerkesztés]

További magyar hangok: Greguss Zoltán, Kőmíves Sándor, Márkus László, Ujlaki László

Díjak

[szerkesztés]

Londoni Filmfesztivál (1960)

[szerkesztés]
  • díj: elismerő oklevél (Joszif Hejfic rendező)

Jussi Award (1962)

[szerkesztés]
  • díj: elismerő oklevél (Alekszej Batalov)

Források

[szerkesztés]