Ugrás a tartalomhoz

Szabó Ferenc (zeneszerző)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szabó Ferenc
Életrajzi adatok
Született1902. december 27.
Budapest
Elhunyt1969. november 4. (66 évesen)
Budapest
IskoláiOrszágos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (1921–1926)
Pályafutás
Műfajokopera
Díjak
Tevékenységzeneszerző, zenepedagógus
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabó Ferenc témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Szabó Ferenc emléktáblája utolsó lakhelyén, a Hollán Ernő (akkor Fürst Sándor) utca 33. szám alatt

Szabó Ferenc (Budapest, 1902. december 27. – Budapest, 1969. november 4.) Kossuth-díjas magyar zeneszerző.

Élete, munkássága

[szerkesztés]

Szegény körülmények között élt. Édesapja eredetileg falusi mészáros volt, de egy lórúgástól megsérülvén, fel kellett hagynia szakmájával, Budapestre költözött és itt pincérként dolgozott. Három gyermeke közül a későbbi zeneszerző volt a legidősebb. Szabó Ferenc a budapesti Piarista Gimnáziumban tanult, miközben éjszakai munkákból tartotta fenn magát. Az egyházi középiskolából – a Galilei Körben való részvétele és hangoztatott ateizmusa miatt – eltanácsolták, a Werbőczi (ma Petőfi) gimnáziumban tanult tovább. A képzőművészet is foglalkoztatta, a Tanácsköztársaság alatt a proletár tanműhelyben Uitz Béla és Nemes-Lampérth József növendéke volt. Közben hegedülni is tanult az Operaház egyik brácsásától – ebédhordás ellenében. 1921-től a Zeneakadémián tanult, előbb Weiner Leó, majd Siklós Albert tanítványa volt. Harmadévtől Kodály Zoltán osztályában tanult az 1926-os diplomaszerzésig.

1922-ben bekapcsolódott a munkásmozgalomba, 1925-től közreműködött a Szociáldemokrata Párt kulturális rendezvényeinek szervezésében. 1926-ban alapító tagja volt a Modern Magyar Muzsikusok Szabad Egyesületének (Kadosa Pál, Szelényi István és Kelen Hugó társaságában). 1928-tól munkáskórusokat vezetett. 1927-től illegális kommunista pártmunkát végzett, majd 1931-ben Sallai Imre futáraként Berlinbe utazott, az emigráns magyar írók és újságírók körében végzett szervező munkát. Innen emigrált 1932 áprilisában Moszkvába, ahol elvégezte a hároméves pártegyetemet. 1938-tól a szovjet zeneszerző egyesület nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó osztályát vezette. A második világháború kitörését követően önként belépett a Vörös Hadseregbe, majd főhadnagyi rangban vett részt a budapesti harcokban is (más források szerint az NKVD őrnagyaként tért Magyarországra[1]).

A főváros felszabadulása után rövid ideig a Vörös Hadsereg lapjának, az Új Szónak volt a munkatársa. 1945 őszén kinevezték a Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés tanszékvezető tanárává. 1950-től a Magyar Zeneművészek Szövetségének elnöke, majd 1951-től hét évig országgyűlési képviselő volt, 1954-ben a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége tagja lett. Az 1956-os forradalom előtti években hatalmát felhasználva Révai Józseffel együtt a zsdanovi elvek mentén próbálta a magyar zenei életet átalakítani, a keményvonalas ideológián túl többek között a kor legkiválóbb zeneszerzőinek (pl. Veress Sándor, Lajtha László és Járdányi Pál) meghurcolásával.[1] A forradalom után, 1958-tól a Zeneakadémia igazgatója volt, ahol folytatta ideológiai munkáját. 1961-ben egy Viski János meghurcolását kilátásba helyező beszédének hatására Viski még aznap rosszul lett, kórházba került és elhunyt.[1] 1967-ben (tisztázatlan okból) nyugdíjazták. Ezután egészsége rohamosan hanyatlott. Élete utolsó két évében csak töredékben maradt operáján dolgozott.

Szabó Ferenc zenéje egyszerű, világos formákból áll. Tematikus világa a magyar népdal szelleméből fakad, harmóniavilága tonális, a kodályi stílusból ered. Pályafutása elején főleg kamaraműveket írt, filmzenéket hangszerelt (Meseautó, Hyppolit, a lakáj). Az 1930-as évek elejétől kórusfeldolgozásokat is komponált, például a Munkát! Kenyeret! című dalt. 1931-ben Londonban, nagy sikerrel mutatták be egy zenei ünnepélyen a Petőfi Sándor versére készült Farkasok dala című művét, de más kórusművei, dalai is ismertté váltak Európában. Főleg kórusműveket, kamaraműveket, szviteket, zongoradarabokat írt, de komponált filmzenéket is (Lúdas Matyi, Föltámadott a tenger). Légy jó mindhalálig című operáját maga már nem tudta befejezni, Borgulya András végezte el rajta a végső simításokat. 1969. november 4-én hunyt el Budapesten.

Művei

[szerkesztés]
  • Színpadi művek
    • Lúdas Matyi, táncjáték, 1960
    • Légy jó mindhalálig, opera, 1969
  • Vokális művek
    • Farkasok dala, 1929–1930
    • Aufbau der Stadt Traktorostroy, oratórium, 1931
    • Meghalt Lenin!, kantáta, 1933
    • Szegény ember nótái, 1946
    • Májusi ének, kantáta, 1950
    • Föltámadott a tenger, oratórium, 1955
    • Vallomás, kantáta, 1967
    • Petőfi-dalok, 1951
  • Zenekari művek
    • Moldován rapszódia, 1941
    • „Hazatérés” concerto, 1948
    • Számadás, 1949
    • Ludas Matyi-szvit, 1950
    • Emlékeztető, szimfónia, 1952[2]
    • Felszabadult melódiák, 1955
    • Balettzene, 1961
    • Elfelejtett szerenád, 1964
    • Lírai szvit, vonós zenekarra, 1936
  • Kamarazenei művek
    • 1. vonósnégyes, 1926
    • Szerenád, 1926–1927
    • Vonóshármas, 1927
    • Gordonka–zongoraszonáta, 1930
    • Zongorahármas, 1931
    • Air, hegedű–zongoraduó, 1953
    • 2. vonósnégyes, 1962
    • Sonata alla rapsodia, 1964
    • Rondo, gordonka–zongora, 1972
  • Szólóművek
    • Toccata, zongora, 1928
    • Szólógordonka szonáta, 1929
    • Két szólóhegedű-szonáta, 1930–1931
    • 1. zongoraszonáta, 1940–1941
    • 2. zongoraszonáta, 1947
    • Három könnyű zongoradarab, 1949
    • 3. zongoraszonáta, 1957–1961
  • Filmzenék

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c Windhager Ákos: Négy próféta a saját hazájában. (Hozzáférés: 2021. március 2.)[halott link]
  2. 1952. augusztus 20-án volt a bemutatója a Magyar Rádióban.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Monográfiák

[szerkesztés]
  • Pernye András: Szabó Ferenc; Zeneműkiadó, Budapest, 1965 (Mai magyar zeneszerzők)
  • Maróthy János: Szabó Ferenc indulása. A "népi-lírai klasszicizmustól" az "expresszionizmusig". 1926–1928; Zeneműkiadó, Budapest, 1970
  • Maróthy János: Zene, forradalom, szocializmus. Szabó Ferenc útja; Magvető, Budapest, 1975 ISBN 9632700732
  • A zeneszerző Szabó. Emlékezések; szerk. Maróthy János; Zeneműkiadó, Budapest, 1984 ISBN 9633305217

Szakirodalom

[szerkesztés]